Mit érdemel az az ügyfél, aki sorozatosan nem jön el az előre leegyeztetett időpontokban, és értesítést sem küld? Mit lehet kezdeni az olyan ügyféllel, aki bár ragaszkodik ahhoz hogy ügyvédje legyen, ennek ellenére mindent megtesz azért hogy ne tudd képviselni?! Értem ezalatt azt, hogy fontos iratokat elkér, majd nem adja vissza, amikor szoros határidővel nyilatkozni kellene eltűnik, persze munkadíjat se nagyon akar fizetni... Tudtod nélkül saját beadványoka készít, melyek létezéséről sem értesít, így csak a tárgyaláson a bírótól értesüls arról, hogy miért is pereskedsz. Ha pert nyersz neki örül, kézzelfogható hálát ígér, aztán nyom nélkül eltűnik. Ha pedig vesztesz, akkor mégcsak nem is ígér semmit. (És az még a jobbik eset.)
Bontóperekben, gyermekelhelyezési perekben bukkan fel az a sértett fél, akit elhagytak, és ezért minden eszközzel bosszút áll. Elzárja, uszítja a közös gyereket, a kapcsolattartást szabotálja (a gyerek valahogy mindig beteg), igyekszik zaklatni volt párját és annak új kapcsolatát. Volt társa ott maradt holmiját tönkreteszi, a megosztásra váró vagyontárgyakat inkább megrongálja, mint hogy a másiknak jusson valami. Minden szóbajöhető hatóságnál feljelenti, egészen addig hogy már hetente kell idézésekre megjelennie. E-mail-ek, SMS-k, telefonhívások tömegével árasztja el, de az IWIW és a Facebook is csodás lehetőségeket rejt a másik lejáratására. Semmilyen ésszerű kopromisszumra nem hajlandó, emelt fővel menetel egészen addig, amíg végképp tönkre nem tesz maga körül mindent és mindenkit.
Kiborító az az ügyfél is, aki annyira link, hogy folyton zavaros ügyekbe keveredik, állandóan beperelik, vagy ő perel, tartozik valakinek, vagy neki tartoznak, végrehajtás végrehajtás hátán. Papírja semmiről nincs, a tanúként szóbajöhető haverjai rendes nevét sem tudja. Egy történetet százféleképpen mesél el, így akkor sem tudod megvédeni, ha történetesen véletlenül igaza van.
Bontóperekben, gyermekelhelyezési perekben bukkan fel az a sértett fél, akit elhagytak, és ezért minden eszközzel bosszút áll. Elzárja, uszítja a közös gyereket, a kapcsolattartást szabotálja (a gyerek valahogy mindig beteg), igyekszik zaklatni volt párját és annak új kapcsolatát. Volt társa ott maradt holmiját tönkreteszi, a megosztásra váró vagyontárgyakat inkább megrongálja, mint hogy a másiknak jusson valami. Minden szóbajöhető hatóságnál feljelenti, egészen addig hogy már hetente kell idézésekre megjelennie. E-mail-ek, SMS-k, telefonhívások tömegével árasztja el, de az IWIW és a Facebook is csodás lehetőségeket rejt a másik lejáratására. Semmilyen ésszerű kopromisszumra nem hajlandó, emelt fővel menetel egészen addig, amíg végképp tönkre nem tesz maga körül mindent és mindenkit.
Kiborító az az ügyfél is, aki annyira link, hogy folyton zavaros ügyekbe keveredik, állandóan beperelik, vagy ő perel, tartozik valakinek, vagy neki tartoznak, végrehajtás végrehajtás hátán. Papírja semmiről nincs, a tanúként szóbajöhető haverjai rendes nevét sem tudja. Egy történetet százféleképpen mesél el, így akkor sem tudod megvédeni, ha történetesen véletlenül igaza van.
A közös ezekben, hogy ilyen ügyeket nem szabad elvállalni, ezekből jól kijönni nem lehet. Miért csinálom mégis? Élni kell...
