A Rezesová ítélet

Megvan végre az utóbbi hónapok leginkább várt ítélete. Az emberek nagy része erősen felháborodott, kevesli a kiszabott büntetést. Az újságok bőszen cikkeznek a témában, sokak szerint a bíróságot lefizették. Tegyünk tisztába pár dolgot ezzel kapcsolatban!

Amikor egy ismert ember követ el valamilyen bűncselekményt, a bulvárlapok az "akár X évet is kaphat!" vagy a "legfeljebb X évet kaphat!" típusú címlapokkal igyekeznek sokkolni/felháborítani a közvéleményt. A büntetési tételeket azonban többnyire hibásan számolják ki. Nézzük meg a konkrét eseten hogyan "számolt" a bíró, így kicsit talán más megvilágításba kerül az ügy!

Rezesová 2012. augusztus 21-én követte el a cselekményét, ebben az időben még a régi Btk. volt hatályban, melynek 188. §-a rendeli büntetni az ittas járművezetést. A büntetőjog egyik alapelve szerint az egyes cselekményeket azon törvény rendelkezései szerint kell elbírálni, amelyek az elkövetéskor hatályban voltak. Az  1978. évi IV. törvény 188. § (2) bek. d) pont szerint Rezesová cselekménye már bűntettnek minősül, és 5-10 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető, mivel kettőnél több ember halálát okozta.

2013. július 1-én azonban hatályba lépett az új Btk. (2012. évi C. törvény), és annak 2. § (2) bekezdése szerint az új törvény visszaható hatállyal is alkalmazható volna, ha az a vádlottra nézve kedvezőbb volna, azaz a büntetési tételkeret enyhébb lenne. A 2012. évi C. tv. 236. § (2) bek. d) pont azonban ugyanakkora büntetési tételkeretet tartalmaz, mint a régi törvény, ezért nem alkalmazható.

Volt azonban egy másik vádpont is: a közúti veszélyeztetés. A régi Btk. 186. § (1) bekezdése és az új Btk. 234. § (1) bekezdése azonban szintén ugyanazt a büntetést írja elő, az új Btk. tehát ebben az esetben sem alkalmazható.

Miután kiderítettük, melyik jogszabályt kell alkalmaznunk, nézzük a büntetési tételkeretet. A kettőnél több ember halálát okozó ittas járművezetés bűntettének büntetési tételkerete 5-10 év, a közúti veszélyeztetésé 2 hónap-3 év. A két hónap nem a bűncselekmény tényállásánál található, ez az ún. generális minimum (40. § (2) bek.). Mivel két vádpontról van szó, így a büntetési tételkeret megállapításához a halmazatra vonatkozó szabályokat kell alapul venni. A 85. § (2)-(3) bek. szerint a legsúlyosabb büntetési tétel felső határa a felével emelkedik, azaz 15 év lenne. Mivel azonban a halmazati büntetés felső határa nem haladhatja meg a büntetési tételek összegét, ami esetünkben 13 év, ezért a felével megemelős szabály itt nem alkalmazható, marad a 13 év mint a kiszabható büntetés felső határa.

Vagyis a bíróságnak 2 hónap és 13 év között kellett találnia egy  időtartamot, ami a büntetéskiszabás elvei (83. §) alapján, figyelembe véve  az összes súlyosító, és enyhítő körülményeket (56/2007. BK vélemény), erre az esetre megfelel. Azért az látható, hogy ez nem túl egyszerű, rengeteg múlik a bírói mérlegelésen. Persze maga a Btk. is ad támpontot a középmértékes büntetéskiszabás (83. § (2) bek.) elvével. A törvényhely a számítási módot is megadja, eszerint tehát 6 év 7 hónap az, amiből a bíróságnak ki kell indulnia, az ettől bármely irányba való eltérést meg kell indokolnia.

A bíróság azonban az egyik vádpontban felmentette Rezesovát, amin én egyáltalán nem csodálkozom. Az, hogy ennyi bizonyíték mellett az ügyészség egyáltalán vádat emelt, jól mutatja, hogy az ügyészeknek az esetek nagy részében szinte semmilyen ellenállással nem kell megküzdeniük, a vádirati tényállás egy az egyben kerül át az ítéletbe, ezért aztán nem is nagyon erőltetik magukat. A közúti veszélyeztetés vádja a közhangulat befolyásolására kiválóan alkalmas volt, azonban semmilyen, hangsúlyozom semmilyen bizonyíték nem állt mögötte. Egyetlen szemtanú vallomása ugyanis nem bizonyíték, figyelemmel arra, hogy mit tartalmaz. Aszerint ugyanis valamikor éjszaka, a sötétben látott egy nagy sötét kocsit, ami "levillogta" az előtte haladó kisebb kocsit, majd mikor az elengedte, megpróbálta leszorítani. Egyrészt semmilyen konkrétum nincs, ami az állítólagos nagy fekete autót Rezesovához köti (hacsaknem az irigység, mert a nőnek telik nagy fekete terepjáróra), a kicsit pedig az áldozatokhoz. Nem ismert a kocsik típusa, sem a rendszámuk, és nem határozható meg a pontos helyszín sem, ahol ez állítólag történt. Másrészt a két vádpont így önmagának is ellentmond: ha kilométerekkel korábban már megelőzte, majd fékezéssel "büntette", akkor hogyan rohanhatott bele hátulról a baleset helyszínén később?! Az egész teljesen életszerűtlen, és semmi nem támasztja alá, ami pedig nem bizonyítható kétséget kizáróan, az nem értékelhető a vádlott terhére (in dubio pro reo elve).

A felmentés miatt viszont a fenti számítások jelentősen módosulnak. Mivel csak egy cselekmény marad, nincs már szó halmazati büntetésről, a büntetési tételkeret 5-10 év, aminek a középmértéke 7,5 év. Az ítélet 6 év fogház, tehát a bíróság lefelé tért el a középmértéktől. Ezt a nagyszámú és nagy súlyú enyhítő körülménnyel indokolta. Az enyhítő körülmények (büntetlen előélet, két kiskorú gyermek, egészségügyi probléma, sértetti közrehatás) valóban jelentős súlyúak, a közvélemény azonban olyan dolgokat értékel ezekkel szemben, amik ugyan felháborítónak tűnnek, valójában azonban a bűnösséget nem befolyásolják. Hogy mik voltak ezek?

- Rezesová öltözködése és sminkje a tárgyalásokon mindig középpontban volt. Az én meglátásom szerint mindkettő szolid és egyszerű volt, főként ha figyelembe vesszük, hogy napjait előzetes letartóztatásban töltötte. Ott ugyanis szigorú szabályok érvényesülnek arra, hogy kinek mennyi és milyen holmija lehet, a decens kosztüm pedig vasalás nélkül már nem annyira decens, és csak a helyet foglalja. Ha az embernek egy szatyorban kell tartania mindenét, meggondolja hogy mit tesz bele. Ennek látszólag ellentmond a smink, de a sminkszerek pici helyen is elférnek, és sok nő smink nélkül nem is érzi egész embernek megát. Az pedig, hogy a vádlott igyekszik jó benyomást tenni, szerintem tökéletesen érthető.

- Rezesová családja a temetés költségeit kifizette ugyan az áldozatok hozzátartozóinak, kártérítést azonban a mai napig nem fizetett. Mindenki tegye a kezét a szívére: fizetne kártérítést addig, amíg a bíróság erre nem kötelezte? Egyelőre ez az egyetlen, a balesettel kapcsolatos eljárás Rezesová ellen, polgári per még nem indult. A család ugyanis hiába indított volna ellene kártérítési pert, azt a polgári bíróság úgyis felfüggesztette volna a büntetőeljárás végéig, és ezt a sértetti képviselő kollega nyilván ugyanilyen jól tudja. Ha lesz egy jogerős büntetőítélet, amely Rezesová felelősségét megállapította, az a polgári perben is megkönnyíti a felperes dolgát, mert így már csak a kárt kell bizonyítania. Ha Rezesová már fizetett volna kártérítést, az a bűnösség beismeréseként is értékelhető volna (persze nem hivatalosan), nyilván ezért nem tette.

- Rezesová nem nézett az áldozatok hozzátartozóinak szemébe. Én sem tudnék. Rengetegszer bocsánatot kért, ennek őszinteségében nem is kételkedem, hiszen ez olyan teher, amellyel akkor is nehéz együttélni, ha az ember valóban vétlen a balesetben. A bocsánatkérés pedig önmagában is furcsán hangzik, hiszen itt nem egy könnyen megbocsátható valamiről beszélünk, és biztos vagyok abban, hogy a hozzátartozók akkor is ugyanígy haragudnának rá, ha a szemükbe nézett volna. ("Képes volt a szemembe nézni ezek után...!")

- Rezesová a tárgyalás alatt többször - a bizonyítás állása szerint - módosította a vallomását. Ehhez a törvény szerint minden joga megvolt. Az eljárás alatt bármikor tehet vallomást, és dönthet úgy is hogy nem nyilatkozik. Akár meg is változtathatja a vallomását, bár ekkor nem árt a változtatást jól meg is indokolnia, különben a bíróság nem fogja azt elfogadni. (Esetünkben sem fogadta el, én ezért nem is szoktam ezt tanácsolni.) Akár hazudhat is, mert a terhelt nem köteles igazat mondani, vagyis Rezesová csak a törvény adta jogaival élt, ez tehát  a terhére nem róható. Persze a beismerő vallomás jelentős enyhítő körülmény lett volna, azonban az ítéletet ismerve kétlem, hogy az ennél sokkal enyhébb lehetett volna.

 

Vannak olyan kifogások is, amelyek már jogi érveket is tartalmaznak, lássuk most ezeket:

- Nem tükrözi az ítélet, hogy négy embert megölt. Szerintem emberi életeket börtönévekben mérni ugyanolyan lehetetlen, mint pénzben kifejezni. Nincs egy olyan számítás amit egyszerűen el lehet végezni, és kijön az eredmény. Enyhének tűnhet az ítélet, de figyelembe kell venni, hogy a kioltott életek száma már a büntetési tételkeretben kifejeződik. Az ittas vezetés ugyanis önmagában is bűncselekmény, ha az elkövető még balesetet sem okoz, akkor is egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. Ez a bűncselekmény alapesete, a minősített esetek pedig az okozott eredmény alapján határoznak meg egyre súlyosabb büntetést. Rezesová cselekménye a legsúlyosabb kategóriába esik, vagyis az áldozatok száma már a cselekmény minősítésekor figyelembe lett véve.

- Nem vették figyelembe hogy kábítószert is fogyasztott/milyen mértékben volt ittas. A kábítószerhasználat nem volt bizonyítható, mint ahogyan az ittasság mértéke sem. Rezesová alkoholfogyasztásra adott magyarázata borzolta ugyan a kedélyeket, de tudható volt, hogy azt a bíróság úgysem fogadja el, viszont ez elterelte a figyelmet a valódi problémáról: már sokadszor azért nem lehet a bűnösséget (teljes körűen) felmérni vagy bizonyítani, mert a rendőrség nem megfelelően végzi a munkáját. Az a rendőrség ugyanis amelyik nagyon pontosan ismeri a KRESZ tartalék izzókészletre, vagy az egészségügyi doboz szavatosságára vonatkozó szabályait, egyáltalán nincs tisztában a nyomrögzítés, a helyszínrajzkészítés, a bizonyítékkezelés, vagy a mintavétel szabályaival! Ez pedig megérne egy misét...

Az ittasság azonban így is értékelésre került, szintén a minősítésben. Ha ugyanis Rezesová színjózanon követi el ugyanezt, akkor közúti baleset okozása lett volna a vád, jóval enyhébb (2-8 év) tételkerettel.

Mivel pedig ezek a körülmények egyszer már értékelésre kerültek a cselekmény minősítésekor, az ítélet kiszabása során már nem játszhatnak szerepet, hiszen az a kétszeres értékelés tilalmába ütközne. 

 

Mindent összevetve az ítélet elég korrektnek tűnik, bár az én meglátásom szerint is kissé enyhe (azaz jól dolgozott a védő).  Különösen ha figyelembe vesszük, hgogy van az ítéleti rendelkezések között egy mellékbüntetés is: két évre eltiltották a járművezetéstől. A Btk. 59. § (1) bek. szerint ugyanis 1 év a törvényi minimum, ehhez, valamint az ittassághoz, és az eredményhez képest az eltiltás időtartama nevetségesen rövid. Meglátjuk másodfokon...