Elmélkedések a gyermektartásról

Minapi ügyfelem igen zokon vette egykori barátnőjétől, hogy az beperelte őt gyermektartás iránt, és azt szerette volna tudni, hogy ki lehet-e bújni valahogy a tartási kötelezettség alól. Rossz hírem van: nem.

Mielőtt valaki legyintene mondván, hogy milyen dilettáns ügyvéd az, aki szerint a tartásdíj fizetése elkerülhetetlen, közlöm, hogy itt most nem erről lesz szó. A tartásdíj megfizetése alól természetesen ki lehet bújni, de ehhez nem adok ötleteket, részint mert nem etikus, részint pedig mert ebben a témában a magyar lakosság tekintélyes része feltűnően jól képzett. Ügyfelemet ehelyett az érdekelte, hogyan lehetne elérni azt, hogy a bíróság ne is állapítson meg tartásdíjat.

A történet nem a szokásos (apa csinál pár gyereket aztán lelép, és ott hagyja anyát pénz nélkül a gyerekekkel), bár mostanában sajnos eléggé mindennapi. A szóban forgó gyermek egyéjszakás kaland gyümölcse, a szülei szinte nem is ismerik egymást, kapcsolatot sem terveztek, nemhogy családot. Anyuka értesítette egykori ágyastársát a terhességről, mire az apuka rögtön kérte is annak megszakíttatását, ld. fentiek miatt. Anyukat kijelentette, hogy ő bizony inkább megtartja a gyereket, de letette a nagyesküt, hogy soha nem fogja apát zaklatni, nem kell tőle egy fillér sem, egyedül is vállalja a gyermeket. Figyelem! Az ilyen nyilatkozat még akkor sem ér semmit, ha leírják, aláírják, lebélyegzik, letanúzzák, vérrel pecsételik, stb....

Anya becsületére legyen mondva hat évig valóban állta is a szavát, de mostanra olyan kilátástalanná vált a helyzete, hogy nem tudott mit tenni, tartásdíjat kellett kérnie. Apa szerint mivel a gyermek megszülése az ő kizárólagos döntése volt, és a tartásdíjról is lemondott előre, így most sem tarthat igényt rá. Hát ez az ami nem így van.

A magyar (és amennyire tudom a külföldi) jog abból indul ki, hogy ebben az esetben első a gyermek érdeke, tekintet nélkül a fogantatása körülményeire, és a szülők korábbi ígéreteire. Vagyis ha az apaság ténye megáll, akkor bizony fizetni kell, ez pl. szegény Boris Beckernek is sokba került, de hogy hazai példát is hozzak, a Kovács Lázár féle szappanopera is erről szól már egy ideje.

Az én magánvéleményem is az, hogy amikor valaki védekezés nélkül létesít szexuális kapcsolatot, akkor azzal ha úgy tetszik hallgatólagosan bár, de beleegyezett a gyermek megszületésébe is, hiszen az abortusz nem családtervezési eszköz, és az is bizonytalan, hogy a nő vállalja-e. Márpedig ha nem - mint az esetünkben is történt - akkor kész a gyermekáldás! Uraim! Ha valaki nem akar gyereket, akkor gondoskodjon védelemről, még akkor is, ha ez némileg (nemileg) kényelmetlen! A módszer adott, a döntési lehetősége mindenkinek megvan.

Előfordulnak azonban olyan esetek, amikor a férfi valóban nincs döntési helyzetben, nem tett ugyanis olyasmit, amiből normális esetben gyermek származhat. Példáink közül Boris Beckeré is ilyen. Igazságérzetünk azt mondatja velünk, hogy ilyen esetben ne lehessen tartásdíjat kérni, hiszen már a gyermek megszületése is csalás útján történt, a cél pedig nyilvánvalóan az apa megkopasztása volt. Csakhogy ebben az esetben az anya bűnéért a gyermek bűnhődne, illetve nyilván az államra is nagyobb teher hárulna a segélyezési kötelezettsége miatt, a filozófia tehát az, hogy fizessen aki elérhető, azaz az apuka.

Régebben olvastam egy esetről (linket sajnos nem tudok), ahol az apa daganatos betegsége miatt, a későbbiekre lefagyasztották a spermáját, mivel tudták, hogy a kemoterápiát követően nemzőképtelen lesz. A betegségből szerencsésen kigyógyult ugyan, de a feleségével a kapcsolata megromlott, és elváltak. Az asszony ezt követően, a klinika egyik alkalmazottját megvesztegetve, a volt férje belegyezése és hozzájárulása nélkül, a fagyasztott spermát felhasználva teherbe esett és a gyermeket megszülte. Évek múlva jelentkezett csak, de akkor egyből tartásdíjat követelt, és a bíróság (Angliában történt az eset) meg is ítélte számára mondván, hogy a volt férj apasága kétségtelen. Ez a nő többszörös bűnt követett el, hiszen nemcsak csalárd módon tartásdíj fizetésére köteleztette az apát, de lehetetlenné tette volt férje számára azt is, hogy valamikor mástól majd lehessen gyereke (hiszen a spermát felhasználta), és mivel az apa a gyermekről nem is tudott, így a vele való apa-gyerek kapcsolat kialakítását is megakadályozta. Nem hiszem hogy erre létezik megfelelő büntetés, de mégis gondolkodjunk el kicsit a lehetséges jogkövetkezményekről!

A jelenlegi szabályozás szerint a kifizetett és felélt tartásdíjat visszakövetelni nem lehet. Ezzel élnek vissza bizonyos szülők, akik eltitkolják szülőtársuk elől azt a tényt, hogy már nem jogosultak a tartásdíjra, pl. mert a gyerek kimaradt az iskolából. Tehát mivel a tartásdíjat a fentiek szerint a bíróság mindenképpen megállapítja, visszakövetelni pedig nem lehet, mi marad az ilyen esetekre? A TV ügyvédje egyik műsorában ajánlotta a kolléga az ilyen esetekre a jogalap nélküli gazdagodás jogcímét. Persze előrebocsátotta hogy nem szokott ilyen ügyekkel foglalkozni, és ez látszik is, mert ez a jogcím ebben az esetben nem használható. Közzétett jogeset (ún.: BH) mondja ki, hogy ez polgári jogi jogcím, a tartásdíj pedig családjogi szabály alapján jár, a kettő nem keverhető. Egyébként is felmerül s kérdés, hol a gazdagodás? Hiszen a tartásdíjat felélik, azáltal senki nem gazdagodik, legalábbis polgári jogi értelemben nem. A kör ezzel bezárult. Én a magam részéről a szerződésen kívüli károkozáson gondolkodom még, de csak a gondolatkísérlet szintjén tart a dolog, kipróbálva nem volt. Mi kell ugyanis a károkozáshoz? Jogellenes cselemény. Spermát lopni annak számít-e?