Kitűnő forrásom a Kékfény, bemutatott egy olyan esetet, amelyről itt a neten már lehetett olvasni.
Ítélet még természetesen nincs, bennem pedig nemcsak emberileg, jogilag is felmerülnek kérdések. Jó volna majd a bíróság ítéletét indoklással együtt olvasni.
Emberként nagyon sajnálom a párját elvesztett asszonyt, hiszen a veszteség mellett azzal is meg kell küzdenie, hogy mindez a szeme láttára történt, és lett volna segítség, ebbe az állapotba nem kellett volna feltétlenül belehalni, ha a doktornő jól dönt, vagy ha a mentő kijön (jegyzem meg halkan, de ezt a kérdést úgy tűnik nem is vizsgálták). Jogászként viszont mindenképpen eszembe jut a sértetti közrehatás fogalma, azaz a beteg (esetleg a hozzátartozója) tett-e olyat, ami a tragikus eredményben közrejátszott? Amennyire tudható (az információk nagyon hézagosak, a két történet valamennyire kiegészíti egymást, de vannak még homályos pontok), a cukorbeteg páciens legalább egy napja nem evett, és nem vette be a gyógyszereit. Ha valaki 30 éve cukorbeteg, annak tisztában kell lennie az étkezés fontosságával, és a gyógyszer elhagyásának, kihagyásának veszélyeivel. Közölték-e ezt a tényt a doktornővel azonnal? Ugyanis ő csak a hozzátartozó erősködésére mért vércukrot, de ez érthető is akkor, ha a gyógyszer hiányáról nem tudott. Miért csak akkor hívták az orvost, amikor már nagy volt a baj? Egy cukorbetegnek ismernie kell a "cukros" rosszullét jeleit... Lehet ez a "nem kell ide orvos, nincs nekem semmi bajom" tipikusan férfiakra jellemző magatartása? A bántás szándéka nélkül, pusztán a racionalitás jegyében: hosszú ideje cukorbeteg emberrel együttélő személy nem tudja kezelni a vércukormérőt? Hiszen amikor a beteg saját mérőjéről állította a doktornő hogy az is hibás, az asszony sem mondta, hogy ez nem a hiba, hanem a magas vércukorszint jelzése...
Emberként nagyon sajnálom a fiatal doktornőt is, aki teljesen kezdőként csöppent egy nagyon lenézett, alacsony presztízsű munkába (nyilván ezért is működnek ott többnyire rezidensek és nyugdíjasok), ahol azonban emberek élete múlhat a jó helyzetfelismerő képességen és a tapasztalaton. Teljesen magára volt hagyatva egy olyan rendszerben, ahol a felelősséget száz százalékban neki kell vállalnia. Kicsit emlékeztet ez az ügy a "szentesi beteg" esetére, ott is a doktornő vitte el a balhét. De: ha tisztában volt a saját hiányosságaival, hogyan volt bátorsága ilyen munkát elvállalni? (Itt nem a munkakör betöltésének jogi feltételeire gondolok, hanem a szakmai tudás elégtelenségére.) Különösen visszatetszőnek tűnik, hogy amikor kiderült az, hogy rosszul járt el a beteg kezelése során, igyekezett a hibát bizonyító papírokat eltüntetni. De tegyük a kezünket a szívünkre: biztosan mindannyian tudnánk vállalni a felelősséget? Fiatal pályakezdőként szembenézni a pályától való eltiltás lehetőségével?
Milyen szintű az egyetemi oktatásunk? Egy végzett orvos nem tud vércukrot mérni? Egy középfokú angol nyelvvizsgával rendelkező embernek nem jut eszébe hogy a kétkarakteres kijelzőn a "hi" jelzés nem "hiba", hanem "high"? Ilyenkor visszaemlékszem néhai professzoromra, aki egy vizsgázót csak azért buktatott meg, mert az nem tudta hol van a Vörös-tenger. Azt mondta, és milyen igaza volt, hogy "aki doktori címet fog viselni, annak ilyen alapdolgokkal tisztában kell lennie".
Aztán ott van az ügyeleti feladatokat ellátó cég felelősségének kérdése. Nem tudom, mert nem néztem utána, de a bírónő kérdéseiből arra következtettem, hogy a doktornő erre a munkára szerződést sem köthetett volna, mert nem felel meg a jogszabályi feltételeknek. Hogyan működhet ez a cég? A megbízója (nyilván a helyi önkormányzat), vagy a szakhatóság ÁNTSZ nem ellenőrzi a szerződés teljesítését? Esetleg mindketten tudják hogy a tevékenység ellátása szabálytalanul történik, csak ennyi pénzért nem találnak mást?
A jogszabályok egyértelműek: a doktornőnek vállania kell a felelősséget, és a szakértő megállapításait hallván, ezt a felelősséget a bíróság meg is fogja állapítani, hiszen a vádlott szakmai szabályszegést követett el, ami nyilvánvalóan szerepet játszott a sértett halálában. Tényleg az egyetlen bűnös ül a vádlottak padján?
Milyen szintű az egyetemi oktatásunk? Egy végzett orvos nem tud vércukrot mérni? Egy középfokú angol nyelvvizsgával rendelkező embernek nem jut eszébe hogy a kétkarakteres kijelzőn a "hi" jelzés nem "hiba", hanem "high"? Ilyenkor visszaemlékszem néhai professzoromra, aki egy vizsgázót csak azért buktatott meg, mert az nem tudta hol van a Vörös-tenger. Azt mondta, és milyen igaza volt, hogy "aki doktori címet fog viselni, annak ilyen alapdolgokkal tisztában kell lennie".
Aztán ott van az ügyeleti feladatokat ellátó cég felelősségének kérdése. Nem tudom, mert nem néztem utána, de a bírónő kérdéseiből arra következtettem, hogy a doktornő erre a munkára szerződést sem köthetett volna, mert nem felel meg a jogszabályi feltételeknek. Hogyan működhet ez a cég? A megbízója (nyilván a helyi önkormányzat), vagy a szakhatóság ÁNTSZ nem ellenőrzi a szerződés teljesítését? Esetleg mindketten tudják hogy a tevékenység ellátása szabálytalanul történik, csak ennyi pénzért nem találnak mást?
A jogszabályok egyértelműek: a doktornőnek vállania kell a felelősséget, és a szakértő megállapításait hallván, ezt a felelősséget a bíróság meg is fogja állapítani, hiszen a vádlott szakmai szabályszegést követett el, ami nyilvánvalóan szerepet játszott a sértett halálában. Tényleg az egyetlen bűnös ül a vádlottak padján?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése