Az egészségüggyel, oktatással kapcsolatban gyakran hallani azt a mondást, hogy ami ingyen van, azt az emberek nem becsülik meg. Nincs ez másként a mi szakmánkban sem. Lényeges a különbség a pártfogó ügyvédi képviseletet igénybevevő (tehát munkadíjat nem fizető) ügyfél, és a megbízási díjat fizető ügyfél között. Csak az előbbi kér időpontot a személyes konzultációra, az utóbbi beállít amikot neki megfelel, és elvárja hogy azonnal fogadd. Az előbbi ha felhív, megkérdezi ráérsz-e most beszélni vele, az utóbbi elvárja, hogy te hívd fel, mert ő erre nem pocsékolja a pénzét. Ezt a szemérmesebbek úgy oldják meg, hogy megcsörgetik a telefonodat egyszer, aztán várják a visszahívást. (Én ennek nem dőlök be, ilyenkor egy-két nap után szemrehányólag felhívnak, miért nem kerestem őket?!) A kevésbé szemérmesek viszont nyíltan közlik, hogy nekik erre nincs pénzük, tehát neked kell hívnod őket, vagy küldenek egy "hívjon fel!" SMS-t. (Én ebbe sem szoktam belemenni, ebből van is sértődés.) Elhúzódó eljárás, sokadik tárgyalás, vagy beadvány után csak az előbbi kérdezi meg, hogy kell-e további munkadíjat fizetnie, az utóbbi viszont noha neki egyáltalán nem kell fizetnie, elvárja hogy munkaidőn kívül is állandóan készenlétben állj. Volt olyan ügyfelem, aki ugyan nyugdíjasként egész nap ráért, mégis rendszeresen reggel hétkor, illetve este hétkor hívott. Amikor emlékeztettem, hogy munkaidőn kívül vagyunk, vidáman azt mondta, hogy éppen ezért hív ilyenkor, mert így biztosan ráérek vele beszélni. A pártfogolt ügyfelek egy altípusa, aki ha már nálam jár, az összes jogi természetű problémájára tanácsot kér, és előtte még összegyűjti a családtagok és a szomszédok kérdéseit is. Szóval ami ingyen van az nem ér semmit, de azért jólesik kicsit potyázni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése