Egy gyerekelhelyezési per története

Ági életében Pisti volt az első szerelem. Emiatt adta fel olyan nehezen az illúzióit, ezért fogadta el, hogy ő a családfenntartó, mert Pisti valahogy sosem tudott egy munkahelyen sem megmaradni, ezért tűrte a gorombaságokat, időnként pofonokat. Amikor azonban már minden percével el kellett számolnia, amikor már a wc-re sem mehetett egyedül, úgy döntött hogy elmegy a gyerekekkel együtt. A legkisebb még nem volt egy éves sem.
A költözés nem ment simán: amikor Pisti látta, hogy szép szóval Ágit már nem lehet visszatartani, előhúzta a végső adut, "te mehetsz ha akarsz, de a gyerekek maradnak!" Ági ment, majd visszatért egy közös baráttal, hátha az jobb belátásra bírja Pistit, hiszen egy gyereket se tud ellátni, nemhogy hármat! Pisti szóba se állt a baráttal, mindenképpen azt akarta elérni, hogy Ági visszatérjen. Ági ezután a rendőrségre ment, ahol megtudta, hogy amíg nem tud papírt mutatni arról, hogy a gyerekek nála vannak elhelyezve, addig a rendőrség nem segít.

Ági nagyon erős nő, gyorsan kialakította az új életét, lakást bérelt, mert az ő házában Pisti maradt a gyerekekkel, és ügyvédet keresett a bontóperhez. Ági beleegyezett abba, hogy a per idejére a gyerekek Pistinél maradjanak. Miért írta alá ezt a megállapodást? Roppant egyszerű: Pisti addig nem engedte a velük való találkozást sem, ezután viszont akár egész hétvégékre is elhozhatta őket. Egyébként is bízott abban, hogy a helyzet egyszerű, a bíróság gyorsan dönt majd, és a gyerekek végre hozzá kerülnek. Nem így történt.

Ági kora tavasszal költözött el, az első "békítő" tárgyalás megvolt még a nyári szünet előtt, de a következő tárgyalást csak őszre tudta a bíróság kitűzni. Nyáron két egész hétre megkapta a gyerekeit (micsoda mennyország!), ám amikor vissza akarta vinni őket Pisti azt mondta: "ezután tartsd el őket te!", és elérhetetlenné vált. Ági azt hitte itt a karácsony! Persze a munkahelyéről kirúgták, hiszen egyik napról a másikra nem tudta megoldani a gyerekek felügyeletét, otthon kellett maradnia velük. No de nem esett kétségbe, keresett részmunkaidős állást, elintézte a kicsiknek az iskolát, ovit, bölcsit. Elmentek közösen a gyerekekkel megismerni az új pajtásokat, tankönyvet venni, stb... A gyerekek nagyon örültek, hiszen eddig is mindig zokogva hagyták ott az anyjukat a láthatások végén. Két nappal iskolakezdés előtt azonban megjelent Pisti, és a gyerekeket követelte. Ági nem adta, megkereste a rendőrséget és a gyámhivatalt, de mindenhol azt mondták neki, hogy a korábbi megállapodásuk miatt a gyerekek helye Pistinél van, és ha nem adja a kicsiket szépszerével, akkor hatóságilag viszik őket vissza. Mit tehetett volna? Nem akart anya kezéből kisgyereket kitépős hatósági cirkuszt, így a gyerekek mentek vissza Pistihez, és azonnal költöztek is egy faluval arrébb, mert Ági házában időközben minden közszolgáltatást kikapcsoltak, Pisti ugyanis nemcsak dolgozni nem szeret, de számlákat fizetni sem.

Ági szeptemberben azonnali döntést kért a bíróságtól, de ez nem megy ilyen gyorsan, a bizonyítást le kellett folytatni. A pszichológus szakértő szerint Pisti alkalmatlan a gyermeknevelésre, időnként bántalmazza is őket, és az ellátásuk sem biztosított nála (olyan alapvető dolgokban is hiányuk volt mint tiszta ruha). A környezettanulmány megállapította, hogy Pisti a költözés után két hónappal még nem ért rá kitakarítani, és legalább a gyerekek játékait kipakolni, a gyerekek kartondobozok között élnek, az anyai teendőket a nyolcéves "nagylány" látja el testvérei mellett.

Karácsonyi ajándékként megszületett az elsőfokú ítélet, amely Áginál helyezte el a gyerekeket, Pistinek a téli szünetben kellett volna kiadnia őket, hogy az új évet már a régi helyükön kezdhessék. Nem így lett.

Pisti természetesen megfellebbezte az ítéletet, és amíg az nem jogerős, addig nem kell végrehajtani. A bíróság a másodfokú tárgyalást júniusra(!) tűzte ki, ahol megpróbálta a feleket arra rábeszélni, hogy egyezzenek meg, osztozzanak meg valahogyan a gyerekeken! (A pszichológus szerint hatalmas hiba lenne a testvéreket egymástól elválasztani!) Pisti közben ismét költözött, mivel az albérletében sem fizette a számlákat, később már a bérleti díjat sem, így felmondtak neki. Éppen jókor ismerkedett meg egy saját lakással rendelkező elvált asszonnyal, akihez így gyorsan oda is költöztek. Az asszonynak is volt három gyereke, így most nyolcan laktak egy kétszobás lakásban. Ezt a változást a másodfokú bíróság olyan nagyra értékelte, hogy fittyet hányva minden egyéb adatra, az elsőfokú döntést megváltoztatva Pistinek ítélte mindhárom gyereket! Az indoklásban olyan gyöngyszemek szerepeltek, mint az állandó költözéseknek Pisti javára történő értékelése, mert "az egészségtelen lakásból" elköltözött velük, vagy Ági megrovása immár többműszakos munkarendje miatt, hiszen "ilyen munkahely mellett nem lehet gyereket nevelni." Olyan apróságok nem zavarták meg a bíróságot, hogy a lakás azért vált "egészségtelenné", mert Pisti csak használta a vizet, a gázt, az áramot, de ki nem fizette, emiatt azt kikapcsolták, illetve hogy rengeteg ember dolgozik a gyermekei nevelése mellett is! Az sem érdekelte a bíróságot, hogy Pisti épp csak annyira szereti a gyerekeit, hogy már némi pénz fejében is hajlandó lett volna a gyerekeket visszaadni (csak sajnos Áginak nem volt annyi pénze amennyit kért).

Ezt természetesen nem lehetett annyiban hagyni, a Legfelsőbb Bírósághoz Kúriához fordultunk. Következő év áprilisában született meg a döntés, amely a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a másodfokot új eljárásra utasította, megadva a vizsgálandó szempontokat is. Pisti ezen annyira felbőszült, hogy nem értesítette Ágit az anyák napi ünnepségekről, így a gyerekek nem tudták átadni anyukájuknak az ajándékokat, amit készítettek. Pisti közben elvette a barátnőjét, akit a gyerekeknek anyának kellett szólítaniuk, míg Ágiból "Ágianyu" lett. Persze Pisti nem lett más ember, még mindig nem dolgozott, így az adósságok miatt új neje lakásából is költözni kellett, megint egy másik településre, új iskola, új óvoda. Úgy tűnik nem változott egy másik tekintetben sem, előfordult már, hogy az új nej egy darabig sötét folttal a szeme alatt közlekedett.

A másodfokú bíróság nyár elejére tűzte ki az új tárgyalást, amelyet a tanácsvezető bíró így kezdett: "Ügyfele biztosan akarja ezt az eljárást? Úgysincs értelme..." Nagy duzzogva végül elrendelték mindazt a bizonyítást, amelyet a Kúria még szükségesnek látott, többek között annak vizsgálatát, hogy a gyermekek milyen viszonyt alakítottak ki az új feleséggel, illetve annak gyermekeivel. Így két évvel az első vizsgálatot követően, ismét a pszichológushoz kerültek a gyerekek.

Az eredmény lesújtó: a gyerekeket annyira megviselte az anyjuktól való távollét, hogy ezt követően rendszeres kezelésre szorulnak, a legkisebb fejlődésében is lemaradt az életkorához képest. Új "anyjukkal" és annak gyerekeivel szemben nincs összetartozás érzésük, őt és gyerekeit nem tekintik a családjuknak, de ezt nyíltan kimondani sem merik. Nem érzik jól magukat az új helyen, de erről őket senki nem kérdezte. Kimutatta a befolyásolást is: az előző vizsgálat után leszidták őket, amiért elmondtak dolgokat, mert "hazudtak" a pszichológus néninek. Új környezettanulmányok is készültek, hiszen Pisti sem ott lakott már ahol az előző készült, és Ági is visszaköltözött közben a saját házába. Megdöbbentő volt amit talált, Pisti minden mozdítható, és nem mozdítható holmit eladott, pl. a kazánt is. Igaza volt, ha úgysincs gáz, minek a kazán?! Ági elkezdte ezeket szépen pótolni, az adósságokat törleszteni, a közműveket visszaköttetni, de ez nem ment gyorsan, hiszen közben élni is kell. Emiatt a környezettanulmány eredményétől kicsit féltünk.

Végül, két és fél év után pont került az ügyre, és győzött a józan ész: a másodfokú bíróság az eredeti, Ági javára döntő, elsőfokú ítéletet helyben hagyta. Persze nem az eredeti tanács véleménye változott meg egycsapásra az új bizonyítékok láttán (amelyek egyébként ugyanazt mondták, mint a régiek), szerencsésen érintett bennünket a bírók nyugdíjazása, melynek következtében egy teljesen új összetételű tanács, végre helyesen döntött.
Mi is a baj a bírók nyugdíjazásával?