Jogi esetek

H. életvidám, bőbeszédű ötvenes asszony, három gyerekkel, hosszú évek óta rokkantnyugdíjas. Húsz éve élt együtt nagyhangú, akaratos urával, aki szerint a pénz számolva, asszony verve jó. H. világképébe azonban ez teljesen belefér, a férjtől kapott pofonokat a házasság természetes velejárójának tartja, mai napig szereti emberét.

Néhány éve az akkor még jól kereső férjével, lakásuk felújítására felvettek egy kisebb kölcsönt, nem aggódtak a részletek miatt, mert a bankban kedvesen kiszámolták a törlesztőrészletet, és látták, hogy azt biztonsággal tudják fizetni. A készséges ügyintéző még arra is rábeszélte őket, hogy CHF alapú kölcsönt kérjenek, hiszen az sokkal kedvezőbb. Röviddel ezután azonban a kisportolt nagydarab ember napok alatt deréktól lefelé lebénult, és tolószékbe kényszerült egy neurológiai megbetegedés miatt. Ez nagy csapás volt anyagilag is, és fizikailag is, egy komoly gerincbetegnek kellett ápolnia egy járásképtelen, nála jóval termetesebb embert.

Röviddel ezután levelet hozott a posta: H.-t szívesen látják egy orvosi felülvizsgálatra. És akkor megtörtént a csoda, kiderült hogy H. immár munkaképes, azon nyomban megvonták tehát tőle a nyugdíjat! Persze H. állapotában semmi változás sem történt, nem az ura állandó emelgetése javította meg a gerincét, inkább csak az új szabályozás miatt nem üti már meg a rokkantosításhoz szükséges mértéket a baja. Azért a törlesztőrészleteket igyekeztek fizetni ahogy tudták. Aztán elszaladt az árfolyam, és a halmozódó kiadások miatt a törlesztőrészleteken kívül egyre többször maradt el a számlák befizetése is...

Nagyhangú emberünk nem sokáig bírta így az életet, egy (kevésbé) szép napon, egy újabb veszekedést követően felhívta a szüleit, és közölte hogy hozzájuk költözne. Szülők jöttek, és vitték egyetlen fiukat, na meg a nyugdíját. Azóta ha H. hívni meri az urát egyszerűen leteszik a telefont, levélre nem válaszolnak, a menyüket sosem szívelték. A gyerekek ezek után úgy döntöttek, hogy nem akarják látni az apjukat, és a nagyszüleiket akik ezt teszik velük. H. nem kap gyerektartást, saját jövedelme kb. 25.000.- Ft. szociális ellátás, a kölcsönt felmondták, már a behajtó zaklatja, a közüzemi szolgáltatók sorra adják ki ellene az fmh-kat, lassan élelemre sincs pénze, de a férje otthagyott macskáit szorgalmasan eteti, és hazavárja az urát.

Hogyan lehetne rávenni ezt az embert, hogy fizessen gyerektartást, és fizesse a kölcsöntörlesztés ráeső felét? Elárulom: sehogy! Január 01. óta ugyanis egy igen okos jogszabálymódosításnak köszönhetően rokkantnyugdíjból nem lehet letiltani még gyerektartást sem! H. férje tudja ezt, mert sorsát szívükön viselő szülei ügyvédet fogadta a számára aki felvilágosította őt erről. Nyugodtan él, hiszen a más házában él, abból ki nem költöztethetik, nem úgy mint a nejét és a gyerekeit a lassan árverezésre kerülő lakásból.
H. még mindig a kormányígéretekben bízik, miszerint a titokzatos eszközkezelő megveszi tőle a lakást, és abban bérlőként lakhat tovább...