A kollegialitás szó jelentése némely szótárak szerint testületi szellem, összetartozás, mely jellemzőnkre mi ügyvédek különösen büszkék vagyunk.
Ugyanez népiesebben szólva: holló a hollónak nem vájja ki a szemét. Hát mi aztán ebben is unortodoxok vagyunk, mert nálunk bizony kivájja. Naná, hiszen mindannyian egymás versenytársai vagyunk! Mi volna az ideális?
Igyekszünk segíteni egymást a helyettesítésben: van az úgy, hogy az embernek egyszerre több helyen is jelen kellene lennie ugyanazon időpontban. Ilyenkor jól jön egy kedves kollega, aki valamelyik tárgyaláson helyettünk megjelenik, okosakat mond, fogja az ügyfél kezét.
Szűkebb körben összeülünk jogesetet megbeszélni, tanácsot kérni, adni. Indítanál-e pert hasonló helyzetben, találkoztál-e ilyen esettel, stb...
Ha ellenfelekké válunk egy ügyben, korrekten járunk el a másikkal szemben, nem húzzuk el az ügyet indokolatlanul, időben megtesszük a jognyilatkozatokat, megküldjük a beadványokat, stb... Nem ültetjük fel az ellenfelet hamis ígéretekkel. Nem tekintjük egymást ellenségnek, csak ellenfélnek, nagy különbség!
Nem minősítjük (leendő) ügyfél előtt a másik tevékenységét. Nem mondunk pl. ilyeneket: X.? Ó, az egy alkoholista/ a diplomáját pénzért vette!
Figyelmeztetjük egymást a bekövetkezett jogszabályváltozásra, megosztjuk egymással az eljárási, jogalkalmazási gyakorlattal kapcsolatos infókat.
Nem használjuk ki a kolléga esendő helyzetét (pl. betegség, magánéleti problémák).
Ebből a rövid és korántsem teljes felsorolásból jól látható, hogy mi az ami nem minősül kollegiális magatartásnak, de nyilván az is egyértelmű, hogy ennek ellenére megtörténik.
Mit lehet ilyen esetben tenni? Pl. etikai eljárást indítani a kolléga ellen. Van értelme? Nincs. Egy kamarán belül (megyénként vagyunk szerveződve) nem szeretnek a tagok ilyen ügyben egymással szemben eljárni. "Csak nem fogok Y. ellen eljárni?! Csoporttársak voltunk az egyetemen!" (Ezennel felhívom mindenki figyelmét arra, hogy ez természetesen csak Seholsincs városában történhet meg, a valóságban soha!)
Persze nem annyira rossz a helyzet, mert a kollegialitás kisebb körökön belül ugyan, de működik, pl. az egy időszakban jelöltködőknél. Úgy gondolom régebben (aka. rendszerváltás előtt) ez még valóban a teljes ügyvédi karon belül megvolt, azóta azonban a létszám annyira megnövekedett (egyesek szerint a szakma felhígult, és elárulom én is egyesek vagyok) hogy az kizárja ezt a fajta összetartást, és ezért nem jutunk ötről a hatra, de erről majd máskor.
Igyekszünk segíteni egymást a helyettesítésben: van az úgy, hogy az embernek egyszerre több helyen is jelen kellene lennie ugyanazon időpontban. Ilyenkor jól jön egy kedves kollega, aki valamelyik tárgyaláson helyettünk megjelenik, okosakat mond, fogja az ügyfél kezét.
Szűkebb körben összeülünk jogesetet megbeszélni, tanácsot kérni, adni. Indítanál-e pert hasonló helyzetben, találkoztál-e ilyen esettel, stb...
Ha ellenfelekké válunk egy ügyben, korrekten járunk el a másikkal szemben, nem húzzuk el az ügyet indokolatlanul, időben megtesszük a jognyilatkozatokat, megküldjük a beadványokat, stb... Nem ültetjük fel az ellenfelet hamis ígéretekkel. Nem tekintjük egymást ellenségnek, csak ellenfélnek, nagy különbség!
Nem minősítjük (leendő) ügyfél előtt a másik tevékenységét. Nem mondunk pl. ilyeneket: X.? Ó, az egy alkoholista/ a diplomáját pénzért vette!
Figyelmeztetjük egymást a bekövetkezett jogszabályváltozásra, megosztjuk egymással az eljárási, jogalkalmazási gyakorlattal kapcsolatos infókat.
Nem használjuk ki a kolléga esendő helyzetét (pl. betegség, magánéleti problémák).
Ebből a rövid és korántsem teljes felsorolásból jól látható, hogy mi az ami nem minősül kollegiális magatartásnak, de nyilván az is egyértelmű, hogy ennek ellenére megtörténik.
Mit lehet ilyen esetben tenni? Pl. etikai eljárást indítani a kolléga ellen. Van értelme? Nincs. Egy kamarán belül (megyénként vagyunk szerveződve) nem szeretnek a tagok ilyen ügyben egymással szemben eljárni. "Csak nem fogok Y. ellen eljárni?! Csoporttársak voltunk az egyetemen!" (Ezennel felhívom mindenki figyelmét arra, hogy ez természetesen csak Seholsincs városában történhet meg, a valóságban soha!)
Persze nem annyira rossz a helyzet, mert a kollegialitás kisebb körökön belül ugyan, de működik, pl. az egy időszakban jelöltködőknél. Úgy gondolom régebben (aka. rendszerváltás előtt) ez még valóban a teljes ügyvédi karon belül megvolt, azóta azonban a létszám annyira megnövekedett (egyesek szerint a szakma felhígult, és elárulom én is egyesek vagyok) hogy az kizárja ezt a fajta összetartást, és ezért nem jutunk ötről a hatra, de erről majd máskor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése