Peres ügyek esetén mostanában egyre elterjedtebb a sikerdíj felajánlása, ahogyan azt Móricka az ügyfél elképzeli: az ügyvéd csak akkor lát pénzt, ha megnyeri a pert.
Első látásra ez nagyon ügyfélbarátnak tűnik, hiszen érdekeltté teszi azt a fránya (és természetesen lusta) ügyvédet abban, hogy jó munkát végezzen. Vegyük észre azonban, hogy ez az elképzelés arra a tévhitre épül, hogy az ügyvéd csak akkor dolgozik jól, ha megnyeri a pert. Ennek mintájára csak az az orvos dolgozik jól akinek páciensei örökéletűek, az a tanár dolgozik jól, akinek a diákjai mind kitűnőek, az a rendőr dolgozik jól, akinek a körzetében nincs bűnözés, stb... Így már azért kevésbé tűnik védhetőnek a dolog.
El kell ismernem, hogy esetenként valóban csak az ügyvéd tudásán, hozzáállásán múlik a pernyertesség, de Petrocelli (akinek minden ügyfele ártatlan) csak a filmen létezik. Vannak ügyek melyeket nem lehet elveszíteni, vannak eleve vesztes ügyek, és van a többség, ami kétesélyes. A nyerés azonban a kétesélyes ügyekben sem csak kizárólag az ügyvéden múlik. Tulajdonképpen a per megnyerése vagy elvesztése ritkán mutatja egy ügyvéd kompetenciáját, az ügyfelek mégis ennek alapján akarják felmérni a szaktudásunkat: "És hány kártérítési pert tetszett már nyerni?" A hozzáértést inkább az mutatja, hogy mennyire képes az ügyvéd az esélyeket felmérni.
Az ügyfél tehát sokszor a siker zálogának tekinti a sikerdíjat, és tegyük hozzá, hogy többnyire pénze sincs az ügyvéd munkáját megfizetni. Ezenkívül sokan a sikerdíj fogalmával sincsenek tisztában: a sikerdíj nem azonos azzal, hogy pervesztés esetén ingyen dolgoztam! A sikerdíj százalékos részesedést jelent az ügyfél számára megszerzett/megspórolt összegből. A megbízási díjon felül. Na ez az utóbbi nem szokott világos lenni.
A legutóbbi sikerdíjas ügyfél, akinek perére a távoli fővárosban székelő bíróság volt illetékes, elkerekedett szemekkel nézett, amikor tájékoztattam arról, hogy még ha el is vállalnám az ügyét sikerdíj alapon, a tárgyalásokkal járó költségeimet akkor is meg kellene térítenie. Ő ezt nem így gondolta. Vagyis ha vesztek, akkor még én fizettem azért, hogy ingyen dolgozhattam.
Van persze olyan ügy, amit hajlandó volnék sikerdíjért elvállalni, de ennek feltételei vannak. Nem érdekel, hogy az ügyfél szerint van-e jogalap, mit gondol a neki járó összegről, a jogilag releváns tényekről, stb; ezeket én szeretném megítélni, méghozzá az iratok gondos tanulmányozása után. Látatlanban nem vállalok ügyet! Fontos szempont az ellenfél fizetőkészsége. és -képessége, hiszen hiába a szép összeget megállapító ítélet, ha nem tudom behajtani. No meg az ügyfél megbízhatósága is lényeges, mert a sikerdíjas ügyfél fokozottan hajlamos közvetlenül az ítélethozatal előtt visszavonni a megbízást, és akkor már hiába a kedvező ítélet...
Valamiféle sikerdíjra emlékeztető dolgot azért alkalmazok a díjszabás során, de ez az ügyfélnek nem jelent terhet, mert nem a számára megítélt összegből kerül levonásra. A bíróság ugyanis a vesztes felet marasztalja a nyertes fél költségeiben, így neki kell megtérítenie az ügyvéd munkadíját. Magas pertárgyérték esetén szoktam olyan megállapodást kötni, hogy a munkadíj egy részét az ügyfél mindenképpen kifizeti, de a fennmaradó összeget csak akkor, ha pert nyerünk, és így azt a bíróság részére költségként megítéli.
Ha egy ügyvéd ódzkodik a sikerdíjtól, akkor vagy nem hisz a győzelemben (akkor ne vállalja el!), vagy nem akar dolgozni (akkor se vállalja el).
VálaszTörlés