2012. február 21., kedd

Megbízási díj vs. sikerdíj? 1.

Az ügyvédekről mindenkinek a következő kép ugrik be: nagymenő fickó (lehetőleg szivarral) / dögös maca feszes kosztümben (csillogó műkörmökkel), elegáns irodában, a számítógépben tárolt sablonban cserélgeti a neveket, és semmi munkával hülyére keresi magát. Esetleg a tárgyalóteremben bravúros szócsavarással meggyőzi az esküdteket bírókat védence ártatlanságáról. Titkárnők hada lesi óhaját, jelöltek végzik a kulimunkát, hétvégén golfozik, Karib-szigeteken nyaral, luxuslakás, luxusverda alap.
Na hát ez az ami csak a filmekben létezik. Meg bizonyos igen zárt körökben, de ezt hagyjuk, mert ők az ügyvédek 1%-át teszik ki csupán. A többség rengeteget dolgozik, és van aki egész jól megél belőle, és van aki nem. Egyre többen vagyunk, tehát egyre többen nem.
Sokan azért lettek ügyvédek, mert elhitték ami a filmekben van. No ők igen gyorsan megtapasztalják a való világot, és elfelejtik az álmokat, nem úgy az ügyfelek! Az ő fejükben kitörölhetetlenül ott él az elképzelés, hogy az ügyvéd a gazdag szó szinonímája, és ebből igen meglepő következtetéseket vonnak le. Pl. hogy az ügyvédnek nem kell fizetni, mert van annak elég pénze úgy is. Vagy ha mégis fizet, akkor előbb lealkudja, aztán részletfizetést kér, végül megkérdezi: "és számla nélkül mennyi?" Persze olyan is akad bőven, aki vatikáni valutával tudja le a fizetést. Van aki "pályáztat": körbetelefonál minden ügyvédet, vagy netán köremilben érdelődik a várható munkadíjról. Az igazán csavaros eszűek aztán előhozakodnak a sikerdíj témájával. Nem-e lehetne-e úgy, hogy majd abból a pénzből fizetek, amit a perben megnyerünk?
Hát ezek után azt hiszem nem árt tisztába tenni a kérdést.
Először is el kellene fogadni azt, hogy ez is egy szolgáltatás, ha igénybeveszem, fizetni kell érte. Ha nincs rá pénzem, nem megyek ügyvédhez (vannak erre egyéb lehetőségek, de erről később). A boltban sem lehet ingyen vásárolni, a fodrásznál sem ingyen hajat vágatni, nálunk miért lehetne ingyen szerződést íratni?!

Na de mégis mitől függ az ügyvédi munkadíj?  Nálunk nincs kötelező tarifa, mint a közjegyzőknél, bár szerintem sokan örülnénk annak ha lenne, nyilván a poszt elején szereplő kollégák nem annyira. Az ügyvédi munkadíj (hivatalosan: megbízási díj) ügyvéd és megbízója megállapodásának függvénye. Talán ezért gondolják sokan, hogy úgy lehet alkudni mintha a piacon volnánk. Sokszázezres, milliós összegeknél valóban alkuképes vagyok én is, de húszezerből hova engedjek?
A megbízási díj nagyon sok tényezőtől függ, ezek az ügyérték, a munka bonyolultsága, költségigénye, az ügyfél anyagi helyzete, a többi ügyvéd díjai, Magyarország mely településén vagyunk, és persze az is, hogy rajtam kívül vállal-e más is ilyen ügyet (monopolhelyzet uggye). Belátom ez így elsőre csúnyán hangzik, tökéletesen beleillik a lelketlen kisembert kifosztó ügyvéd képbe. Ennek ellenére úgy gondolom az ügyvédek többsége teljesen korrekt árakon dolgozik, és a fenti tényezők mind indokoltak.
Van azonban egy főszabály, amit érdemes megjegyezni: a díj megállapításakor mindig az ügyértékből indulunk ki, és ezt csak árnyalja a többi tényező.
Mi az ügyérték? Szerződéseknél a jogügylet értéke, pl. a vételár, az ajándékba adott holmi értéke, végrendeletnél a hagyaték értéke, stb... Peres ügyeknél a pertárgyérték, amit pontosan a Pp. határoz meg. Az ügyvédi munkadíj ezen értéknek 1%-a szerződésnél, 5%-a peres ügyben. Nyilván van minimumösszeg is, ha az ügyérték túl alacsony, és természetesen nem kérem el a teljes összeget ha az ügyérték megfelelően magas. Feljebb emelheti az árat ha bonyolult helyzetet kell megoldani, de csökkentheti ha pl. csak egy teljesen szimpla adásvételt kell lebonyolítani (nincs tehermentesítés, nincs hitel, részletfizetés, stb...) Emiatt nem jó megoldás a telefonos "versenyeztetés", hiszen így ezt a tényezőt nem tudom felmérni, tehát a magasabb árat fogom mondani. Ha látom hogy az ügyfél anyagi helyzete nehéz, akkor hajlandó vagyok kevesebb pénzért dolgozni (ez még nem pro bono, de valami olyasmi), de könyörgöm, ha valaki sokmilliós ingatlant vesz, ne hivatkozzon a minimálbérére! Általános gond, hogy a sok az eszkimó kevés a fóka jelenség miatt egyes kollegák borzasztó alacsony árakon dolgoznak, rontván ezzel a saját piacukat is, de így van amikor ezt is figyelembe kell vennem. Gondolom mindenki számára egyértelmű, hogy pl. Szabolcsban nem lehet olyan tarifával dolgozni, mint a fővárosban, és persze egy tapasztalt, közismert ügyvéd többet kérhet, mint egy nevenincs kezdő. Bármilyen furcsa, de én is a piacról élek, így az olyan ügyben, amit mások nem nagyon vállalnak, mert speciális szakértelmet igényel, magasabb díjat szabok. Ennek a díjszabásnak előnye, hogy nincs utóbb vitatható pont, hátránya, hogy egyik ügyfél (az ügyérték alkalmazása miatt) többet fizet ugyanazért a munkáért mint a másik.

A fentiek természetesen akkor érvényesek, ha fix összegű munkadíjban állapodunk meg. Az ügyvédek  zöme így dolgozik, az óradíjas elszámolás a nagy pesti irodáknál szokás. Ilyen esetben mindennek megvan az óradíja (pl. beadvány szerkesztése, tárgyaláson való jelenlét, hivatali ügyintézés), és minden szolgáltatás külön, órákra lebontva kerül leszámlázásra. Az én ügyfélköröm ezt egészen biztosan nem viselné el, minden tételen vitatkoznom kellene, és sosem hinnék el, hogy valójában hány órát dolgoztam az ügyükön. Ennek a módszernek az az előnye ami a hátránya: minden ügyfél annyit fizet, amennyit az ügye igényel. Vagyis egyéb, az ügyfél számára kedvezményt jelentő szempont nem érvényesülhet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése