Vállalkozásfejlesztés

Blogger kollega szívemből szólt, de azért hozzátennék még néhány további dolgot, ami kifejezetten a mi szakmánkat érinti.

Rendszeresen hívnak pályázatírók fantasztikus ajánlatokkal, melyek keretében vissza nem térítendő támogatást, de még inkább "rendkívül kedvező" kamatozású hitelt lehet igényelni. Kérdem mire, a válasz: iroda, vagy számítógép vásárlására. Fenntartási költségekre? Arra nem. Jogtár, internet hozzáférésre, elektronikus aláírásra? Arra sem. Szakkönyvre, folyóiratra? Ők nem erre gondoltak. Irodám, számítógépem van, hiszen anélkül dolgozni sem tudnék, köszönöm. Vagyis csupa olyasmire lehet támogatást kapni, ami további kiadásokat, költségeket generál (fenntartás, hiteltörlesztés), olyanra ami segít fennmaradni, dolgozni nem. Úgy tűnik más területeken is ez a helyzet.

Ilyen körülmények között, amikor nálunk is - mint ahogyan szinte minden területen - komoly visszaesés tapasztalható a forgalomban, amikor a fennmaradás is gond, sokan szünetelnek, más jogi területre pályáznak folyamatosan, nem beruházni fogok. Mi lenne az igazi segítség? Már sorolom is.

Olyasmiket hogy adó-, és járulékcsökkentés, adminisztrációs terhek enyhítése, nem is említek, hiszen ez alap, mindenki tudja.

1. Már az is nagy segítség volna, ha az állami szervek, a rendőrség, bíróság, gyámhivatal a leadott számlákat nem sok hónappal a teljesítési határidőt követően, masszív anyázások után fizetné ki. Ha én nem utalom időben a NAV-nak a neki járó(?) pénzeket, akkor inkasszózik, bírságol, büntetőkamatot szed. Ha az állam 6-8 hónapos késéssel utal nekem, még jegybanki alapkamatot sem kapok. Mindezt úgy, hogy az ÁFÁ-t a számla kiállításakor kell befizetni. Mármint a számla kiállítójának.

2. Pedig nem nagy összegekről van szó, óránként bruttó háromezer forint a kirendelt védői díj, és ehhez igazodik a pártfogó ügyvédek díjazása is, csak ott a kifizethető összeg még maximálva is van bruttó tizennyolcezer forintban. Ez az összeg kb. tíz éve változatlan (akinek kedve van végignyálazhatja a költségvetési törvényeket, abban határozzák meg minden évben), holott a terhek tíz év alatt nem kicsit nőttek. Ha ezt az összeget végre megemelnék, az is segíthetne, hiszen egy szakmunkás ennyiért nem dolgozik! Csak mi, szakvizsgázott, sokan többdiplomás ügyvédek...

3. Hosszú évek küzdelmei után tavaly sikerült odáig eljutni, hogy nem lehet minden az utcáról beeső azonnal ügyvéd, legalább egy évet el kell töltenie jelöltként, vagy alkalmazott ügyvédként, hogy legalább a szakma alapjait megtanulja. Idén ezt készülnek nyíltan és tisztán politikai okokból eltörölni, és létszámkorlát ternészetesen szóba sem jöhet. Márpedig ez az a terület, ahol az - egyéb esetekben egyáltalán nem szentnek tartott - piaci verseny egyáltalán nem jótékony hatású. Az ügyfél a szakmai hozzáértést csak ritkán tudja felmérni, ami a döntő szempont számára az az ár. Így aztán sokan a többiek alá ígérnek, ezzel saját megélhetésüket is rontva rövidtávú előnyökért. Ide szabályozás kell!

4. Szép volna, ha az ügyvédnek is kifizetnék végre az útiköltségét, az úton töltött idejét, az ügyre való felkészülésre fordított idejét, stb... , mint pl. a szakértőknek. Persze minderre van szabályozás, de a gyakorlatban ezek a költségek mégsem érvényesíthetők. Miért? Egyes bírók nyíltan kijelentik (és megtehetik!) hogy irattanulmányozásért nem fizetnek... A pártfogó ügyvéd felszámíthatja ezt az időt, de akkor már ezzel kimeríti a maximális keretet, és egy több éves ügyön a sokszorosát dolgozza annak a hat órának, amit összesen hajlandók kifizetni. Útiköltséget legfeljebb másodosztályra és vonatra fizetnek, de gyakran nem tudok időben ott lenni mindenhol, ha a csatlakozásra várok... Egyébként is a költségeket is nekem kell megelőlegeznem, aztán várni a számlák kifizetését, ld. 1. pont. Az úton töltött idő pedig fel sem merül. Így ha például ügyelet alatt be kell mennem rendőrségi kihallgatásra, akkor saját költségen autóztam 20 km-t éjszaka, a számlát pedig a rendőrségre be se adom, mert nem ér annyit az egész.

5. A bürokráciát sem ártana csökkenteni, mert iszonyú sokat pocsékolunk a sok drága pénzért lemásolt, kinyomtatott, elpostázott iraton. Ha én pártfogó ügyvédként, vagy kirendelt eseti gondnokként számlázni akarok, akkor először írok egy levelet a kirendelő hatóságnak, melyben kérem a díjam megállapítását. Ebben részletezni kell, hogy mikor, milyen tevékenységre hány órát fordítottam. Csatolni kell hozzá másolatban az ezt igazoló okiratot, pl. jegyzőkönyv, tényvázlat. Amellett hogy ez időigényes és költséges, még adatvédelmi aggályokat is felvet, hiszen ezekben az iratokban az ügyfél adatain kívül az eljárás más szereplőinek az adatai (és persze egyebek, pl. egy válóper zaftos részletei) is benne vannak. Ezt követően a hivatal hoz egy díjmegállapító végzést, melyet elküld nekem, és amely ellen fellebbezni lehet, így meg kell várnom a jogerőre emelkedését. Ha gyorsítani akarok, akkor lemondhatok a fellebbezési jogomról, egy újabb levélben. Ha a végzés jogerőre emelkedett, a hivatal küld egy újabb levelet, amelyben engedélyezi a számla kiállítását. Ezután már számlázhatok is, aztán rátérünk az 1. pontra.

6. Másfajta bürokráciát sem ártana csökkenteni. Szeretném ha valamennyi költségem elszámolható lenne, de ezt nem tudom megtenni. Az autómmal kapcsolatos költségeket egyáltalán nem tudom elszámolni, mert ehhez minden útról menetlevelet kellene vezetnem, és cégautó adót is kellene fizetnem, ez így nagyobb költség mint amennyi hasznot hoz. A mobiltelefon számláját hasonló okokból nem tudom elszámolni. Nyilván éppen ez volt a cél a szabályozás megalkotásával.

7. Ne fojtogassanak újabb és újabb kitalált költségekkel! Kicsit elegem van már abból, hogy valaki eredményesen lobbizott, ezért az én költségeim emelkednek (elektronikus akták archiválása, elektronikus fmh, internetes ügyfélellenőrzés). Ezeket a költségeket én nem tudom továbbterhelni az ügyfelekre, mert egészen egyszerűen nem fizetik meg. Azt is figyelembe kell venni, hogy itt Seholsincsben, nem lehet olyan ügyvédi munkadíjakat érvényesíteni mint a fővárosban, vagyis az ilyen költségek az én zsebemre mennek! Mindig akad ugyanis olyan kolléga aki ezeket a költségeket nem fizeti meg (nem tartja be a vonatkozó kamarai szabályzatokat, sőt nem is tud róluk!), ezzel megint én kerülök hátrányba.

Ez a téma önmagában megér egy posztot, erre majd visszatérünk a jövőben.