Megszületett az ítélet a vércukormérőt nem ismerő orvos esetében, az indoklás ugyan nem ismert, de a büntetés kb. az, amit ilyen ügyben várni lehetett. Ami miatt még foglalkozom az üggyel, az a vádlottal készült, a héten megjelent interjú.
Az eddig is tudható volt, és a szövegből méginkább kitűnik, hogy rendszerszintű problémáról van szó. Az is egyértelmű, hogy vezetői szinteken mindenki tisztában van azzal, hogy így nem lehetne működtetni az ügyeleti rendszert, és bármikor bekövetkezhet hasonló eset. A beteg számára akár halálos eredménnyel, az orvos számára akár teljes egzisztencia vesztéssel. Mégsem tesznek semmit, hagyják, hogy az orvos vigye el a balhét.
Persze az orvosnak megvan az elméleti lehetősége arra, hogy visszautasítsa a közreműködést, de ahogy a fiatal doktornő is elmondja, valamiből élni kell, tehát elvállalja a munkát, és bízik a jószerencsében. A rezidensek korábbi akciója is éppen erre akarta felhívni a figyelmet: egy kezdő, szakvizsga nélküli orvos olyan keveset keres, amiből nem lehet megélni. Mit tehet? Másodállást, ügyeletet vállal, amitől persze kimerült, fáradt, és emellett még tanulnia is kell, rengeteget. Holott ez az időszak szólna arról, hogy az egyetemen szinte csak elméleti síkon képzett orvosok a gyakorlatban is megtanulják a szakmát. Ehelyett bedobják őket a mélyvízbe, önállóan döntenek életről-halálról. Nem jó ez így. Teljesen igaza van az ifjú doktornőnek, ha áldozatnak érzi magát.
De nincs igaza ha ártatlannak érzi magát. Mint már említettem, az ítélet indoklása nem áll rendelkezésre, de amennyire tudni lehet, nem diagnosztikus tévedést, hanem szakmai szabályszegést róttak fel a "summa cum laude" végzett orvosnőnek. Mégpedig azt, hogy az általa alkalmazott kezelést követően nem figyelte meg a beteget.
Ismétlésként: a beteg tünetei egyaránt megfeleltek a magas, és az alacsony vércukorszint tüneteinek. A szakmai protokoll szerint ilyenkor - ha nincs vércukorszint mérésre lehetőség - cukros vizet kell adni a betegnek, ezt követően pedig figyelni kell a reakciót, mert ebből lehet megállapítani, hogy a vércukorszint magas vagy alacsony. Ezután lehet a kezelést megkezdeni, a megfelelő gyógymódot alkalmazni.
A szakértő szerint a doktornő csak a cukros víz adásáig jutott el, majd a beteget otthagyta, azaz a diagnosztikus eszközt gyógykezelésként alkalmazta! Ez nem diagnosztikus tévedés, ez egyértelműen helytelen eljárás, mely a szakmai szabályoknak nem felelt meg. Ez az amiért a felelősséget vállalnia kell.
De nincs igaza ha ártatlannak érzi magát. Mint már említettem, az ítélet indoklása nem áll rendelkezésre, de amennyire tudni lehet, nem diagnosztikus tévedést, hanem szakmai szabályszegést róttak fel a "summa cum laude" végzett orvosnőnek. Mégpedig azt, hogy az általa alkalmazott kezelést követően nem figyelte meg a beteget.
Ismétlésként: a beteg tünetei egyaránt megfeleltek a magas, és az alacsony vércukorszint tüneteinek. A szakmai protokoll szerint ilyenkor - ha nincs vércukorszint mérésre lehetőség - cukros vizet kell adni a betegnek, ezt követően pedig figyelni kell a reakciót, mert ebből lehet megállapítani, hogy a vércukorszint magas vagy alacsony. Ezután lehet a kezelést megkezdeni, a megfelelő gyógymódot alkalmazni.
A szakértő szerint a doktornő csak a cukros víz adásáig jutott el, majd a beteget otthagyta, azaz a diagnosztikus eszközt gyógykezelésként alkalmazta! Ez nem diagnosztikus tévedés, ez egyértelműen helytelen eljárás, mely a szakmai szabályoknak nem felelt meg. Ez az amiért a felelősséget vállalnia kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése