Frissítve!
A Blikk önkéntes hadjárata rendületlenül folyik, de lassan érkeznek az információk a másik oldalról is, és megszólalt maga a végrehajtó is.
Ha a Blikk rákap egy témára akkor nehezen ereszti, így történt ez Lippai László könnyes-bús történetével is, melynek nyomán mostanra tömegmozgalom szerveződött, aminek a bulvárlap még élére is áll: az eladás mindenek felett! A végrehajtó megkapta eposzi jelzőjét, az olvasóközönség - akire a képszerkesztő jóvoltából - ördögi tekintettel mered a fotóról, egy emberként utálja, az újság ügyvédje törvénytelennek minősíti az eljárását, miközben a végrehajtó a konkrét ügyekben nem nyilatkozhat, így meg sem védheti magát.
A Blikk önkéntes hadjárata rendületlenül folyik, de lassan érkeznek az információk a másik oldalról is, és megszólalt maga a végrehajtó is.
Ha a Blikk rákap egy témára akkor nehezen ereszti, így történt ez Lippai László könnyes-bús történetével is, melynek nyomán mostanra tömegmozgalom szerveződött, aminek a bulvárlap még élére is áll: az eladás mindenek felett! A végrehajtó megkapta eposzi jelzőjét, az olvasóközönség - akire a képszerkesztő jóvoltából - ördögi tekintettel mered a fotóról, egy emberként utálja, az újság ügyvédje törvénytelennek minősíti az eljárását, miközben a végrehajtó a konkrét ügyekben nem nyilatkozhat, így meg sem védheti magát.
Tisztázzunk valamit: a végrehajtók között is van gazember, akárcsak a kőfaragók és balettáncosok között, talán az ügyben érintett végrehajtó is az, ám ez nem jelenti azt, hogy az eljárása feltétlenül, és minden esetben szabálytalan. (Fordítsuk csak meg: ha a végrehajtó az én adósomat "zaklatja", akkor már nem is annyira unszimpatikus ez az egész, ugye?) Azt, hogy ezekben az eljárásokban minden törvény szerint zajlott-e, értelemszerűen nem tudhatom, a kamara már vizsgálódik, így én nem is akarok ebben állást foglalni, inkább hasonló helyzetekre adnék jótanácsot.
Ahogyan látom az ügyek jó része abból adódik, hogy a mélyen tisztelt adós hónapokig elérhetetlen volt az ellenérdekű fél, vagy a hatóságok számára. A szegény agyi infarktust kapott bácsi külföldön volt, és úgy tűnik senki nem vette át a leveleit. (Csak halkan és zárójelben: a kedves fia rá sem nézett a házra? Mert ha csak két hétre megyek el nyaralni, akkor is megkérek valakit, hogy a levelesládát figyelje, hát még ha egy egész évre távol leszek! Vagy tudott a levelekről, de nem foglalkozott velük?) Emiatt nem tudott a számlákról, a felszólításokról, és az ellene kiadott FMH-ról sem, és mire hazajött, már végrehajtói szakban járt az ügy. További rossz hír, hogy a jogerős fizetési meghagyás ellen még perújítást sem kezdeményezhet, hiszen neki kellett volna gondoskodnia a levelei átvételéről, utánküldésről, stb...
Lippai művész úrról nem tudjuk hol volt, miért nem kapta meg a leveleket, ezért azt gondolom neki lehet még a perújításra esélye, ha téves lakcímre küldték az iratokat, és emiatt nem tudott az ellene folyamatban levő eljárásról.
Amit azonban tudomásul kell venni: attól, hogy a végrehajtó esetleg szabálytalanul járt el, a követelés még nem válik alaptalanná, vagyis a jogosulttól nem lehet emiatt visszakövetelni a pénzt! Az más kérdés, hogy a végrehajtó felelősségel tartozik a szabálytalan eljárása által okozott károkért. Ugyanakkor létezik olyan hogy kármegosztás, azaz ha a károsult sem úgy járt el, ahogyan az elvárható, akkor a kár egy részét magának kell viselnie.
És akkor a jótanácsok: a hivatalos leveleket át kell venni, el kell olvasni, és megfelelően intézkedni kell! Aki a fejét homokba dugja, az könnyen végrehajtási eljárásban találhatja magát, és nem a kellemesebbik pozícióban. Akkor is át kell venni a levelet és válaszolni kell rá, ha a tartozást elismerjük, mert ezzel sok költségtől kímélhetjük meg magunkat. Ha huzamosabb ideig nem leszünk otthon, legyen aki a leveleket átveszi és értesít minket, ha költözünk, jelentsük be az új címünket legalább az okmányirodában (ez egyébként is kötelező), de ha tudunk folyamatban levő eljárásról, akkor az abban érintett szervnek is. Tudom ez fárasztónak, és sokszor feleslegesnek tűnik, de ezzel megelőzhetjük a hasonló történeteket.
Fontos tudni, hogy az az eljárás, melynek végén adósi pozícióban találhatjuk magunkat, hosszú hónapokig tart, és az eljárás számos pontján van lehetőségünk közbeavatkozni, megakasztani azt. Tapasztalatom szerint igen ritka a derült égből FMH, azt általában megelőzi egy (több) felszólító levél. Ha ilyet kapunk, feltétlenül válaszoljunk, hiszen ha a követelés nem jogos, akkor még itt tisztázható a történet, ha pedig jogos, akkor is kérhetünk haladékot vagy részletfizetést.
Ha FMH-t kapunk, akkor azt vegyük komolyan, igaz manapság már nem a bíróság hanem közjegyző küldi, de a jogerős FMH hatálya ugyanaz mint a jogerős ítéleté, így ha nem akarunk fizetni, akkor 15 napon belül ellentmondással élhetünk. FIGYELEM: az ellentmondást NE az ellenfél (jogosult), vagy a MOK címére küldjük, hanem minden esetben az azt kibocsátó közjegyző részére! Persze csak abban az esetben ha a követeléssel nem értünk egyet. Ha egyszerűen csak nincs pénzünk, az nem ellentmondási ok, hiszen egy jogos követelést nem tesz alaptalanná az a tény, hogy az adósnak rossz az anyagi helyzete. (Hányszor hallottam már: de hát én csak egy szegény kisnyugdíjas vagyok, miből fizessem ezt ki?!) Az alaptalan ellentmondás csak a költségeket növeli (hiszen az eljárás perré alakul, így magasabb az illeték, perköltség, stb...). Ha a 15 napos határidőt valamilyen menthető okból (pl. betegség) lekéssük, akkor még mindig van lehetőség igazolási kérelem benyújtására.
Ha az FMH jogerőre emelkedett arról szintén kapunk egy értesítést, és így ki tudjuk számolni az (általában) 15 napos teljesítési határidőt. Ezen belül fizetni kell, mert ha nem tesszük, akkor jön a végrehajtó. Ha tudjuk hogy a követelés jogos, de nincs pénzünk, akkor még mindig egyezkedhetünk a jogosulttal részletfizetésről, stb...
Ha a végrehajtótól kapunk levelet, vagy esetleg személyesen kopogtat az ajtón, akkor sincs veszve minden. Ezt a lépést ugyanis megelőzi a végrehajtási lap kiállítása a bíróság vagy a közjegyző részéről, és mint általában a határozatok esetében, itt is van jogorvoslati lehetőség. Ezzel azonban megint csak akkor éljünk, ha annak van alapja (a VH lap kiállítása szabálytalanul történt), hiszen az alaptalan jogorvoslat csak a költségeket szaporítja, ld. fent. Ismétlem: az, hogy nincs pénzünk, nem alap a jogorvoslatra.
Ha a végrehajtó árverezni szeretné valamilyen ingó vagy ingatlan tulajdonunkat, akkor előbb meg kell határoznia annak becsértékét, illetve kikiáltási árát, ezellen is lehet fellebbezni ha túl alacsonynak találjuk az értéket. Valamennyi végrehajtó által foganatosított intézkedésről jegyzőkönyvet, határozatot, vagy elszámolást kell kapnunk, amelyek ellen panasszal élhetünk.
Valóban van a végrehajtás során sorrendiség, a végrehajtásnak az enyhébb, kisebb hátrányt okozó (pl. letiltás) módozatokkal kell kezdődnie, csak ezek eredménytelensége esetén lehet pl. árverezni. Van ugyanakkor egy tévhit, amely sokakban él a letiltható jövedelmekkel kapcsolatban. Igaz ugyan, hogy bizonyos jövedelmekből nem lehet letiltást eszközölni, illetve a letiltás általános mértéke is 33 (50) %, de ez csak a folyósító szerv (munkáltató) felé kiadott letiltásra igaz! Ebben az esetben a folyósító már a kifizetés előtt levonja azt a bizonyos %-ot, és közvetlenül a jogosultnak utalja. Ha azonban a jövedelem megérkezett a számlánkra, akkor megszűnik családi pótlék, nyugdíj, stb... lenni, átalakul bankszámlapénzzé, és a számlára kiadott inkasszóval leemelhető! Csak a nyugdíjminimum összegének megfelelő pénzösszegnek kell a számlán maradnia. Kellemetlen, de ez a helyzet. Az árverezés alól pedig az sem mentesít, ha időközben a jövedelmet már letiltás terheli, mert árverezésnek ilyen esetben is helye lehet, hiszen pl. egy sokmilliós tartozás havi párezer forintjával belátható időn belül nem telik le, márpedig a jogosultnak nem kell élete végéig türelmesnek lennie. Ugyanakkor én azt tapasztalom, hogy az az adós érdekeit védő szabály, amely a végrehajtás módjainak sorrendiségét határozza meg (kevésbé fájótól a nagyon kellemetlenig), sokszor éppen az adósnak nem tetszik. A bajbajutott hitelesek ugyanis sokszor már elfogadták, hogy a házat viszi a bank (vigye és kínlódjon vele), így a fizetésük letiltása sokkal érzékenyebben érinti őket, mint az árverezés. Azonban a végrehajtó ilyen esetben sem térhet el a törvénytől, előbb a letiltást kell kiadnia. Ez persze sokszor újabb tartozásokhoz vezet, mert az adós ezután rezsit sem tud fizetni, és oda is tartozni fog.
A fentebb írtak alapján az látható, hogy a Blikk által képviselt áldozatok minden esetben több alkalommal felléphettek volna az ügyükben, ám ezt valamilyen okból mégsem tették, csak akkor kaptak észbe, amikor a végrehajtó már a ház előtt állt. Eső után köpönyeg?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése