Az előzetesről

Az illető bíró, az I. r. vádlott a tanárom volt az egyetemen. Nem különösebben szerettem, az előadásai szakmailag korrektek, de sótlanok, unalmasak voltak. Ennek ellenére, vagy éppen ezért nagyon meglepett amikor megtudtam hogy ellene indult büntetőeljárás, és egyelőre nem is tudom elhinni, várjuk meg az ítéletet.

Amiért tollat ragadtam, az a történet másik oldala. A vádirat szerint egy ügyvéd barátja közvetítésével a terheltektől pénzt fogadott el azért, hogy megszüntesse az előzetes letartóztatásukat, akár házi őrizetre enyhítve az elsőfokon elrendelt kényszerintézkedést. Elméletileg az ügyelosztás egy előre kiadott rendelkezés szerint teljesen automatikus kellene hogy legyen. A gyakorlatban azonban az egyes tanácsok leterheltségére való hivatkozással ezt egy vezető beosztású bíró bármikor felülbírálhatja, ebben az esetben is ez történhetett. Ebből is látható, hogy ez a szabályozás így nem jó, ahol kivételt lehet tenni, ott meg is teszik, ez a korrupció melegágya.
A másik anomália amire az eset rávilágít, az előzetes letartóztatás elrendelésével kapcsolatos. Megírtam már a véleményemet, mely szerint ez egy teljesen formális, sematikus eljárás, a védőnek - ritka kivételtől eltekintve - esélye sincs.
Nézzük csak, miért is lehet elrendelni előzetest?
Van úgynevezett általános feltétel, ez a konkrét személlyel kapcsolatban fennálló alapos gyanú, illetve az, hogy a bűncselekmény, mellyel gyanúsítják büntethető legyen szabadságvesztéssel. Ezen kívül azonban fenn kell állnia egy speciális feltételnek is a következők közül:

- ha a terhelt megszökött, a bíróság, az ügyész, illetve a nyomozó hatóság elől elrejtőzött, vagy szökést kísérelt meg, illetőleg az eljárás során ellene újabb, szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény miatt eljárás indult,

- ha a terhelt szökésének vagy elrejtőzésének veszélyére tekintettel vagy más okból megalapozottan feltehető, hogy az eljárási cselekményeknél a jelenléte másképp nem biztosítható,

- ha megalapozottan feltehető, hogy a terhelt szabadlábon hagyása esetén, különösen a tanúk befolyásolásával vagy megfélemlítésével, tárgyi bizonyítási eszköz, okirat megsemmisítésével, meghamisításával vagy elrejtésével meghiúsítaná, megnehezítené vagy veszélyeztetné a bizonyítást,

- ha megalapozottan feltehető, hogy a terhelt szabadlábon hagyása esetén a megkísérelt vagy előkészített bűncselekményt véghezvinné, vagy szabadságvesztéssel büntetendő újabb bűncselekményt követne el.

Ezen indokok alapján gyakorlatilag bárki előzetesbe helyezhető, mert a konkrét eset, illetve terhelt sajátos körülményeit  csak ritkán vizsgálják, megvannak a jól bejáratott indokok, amelyek mindenkire alkalmazhatók, méghozzá ilyen egyszerűen:
- ha a terhelt nem önként ment a rendőrségre feladni magát, vagy pláne elfutott a rendőrök elől, akkor megszökött, tehát újra meg is szökne ha elengednék,
- ha a bűncselekmény büntetési tétele három évnél magasabb, akkor a büntetés nagysága miatt biztosan megszökne, függetlenül attól, hogy itt a lakása, családja, munkahelye, stb...
- ha élve a Be-ben biztosított jogával nem tett vallomást, vagy tagad, akkor veszélyezteti a bizonyítást,
- ha ne adj' isten volt már büntetve korábban, akkor meg szabadon hagyása esetén bizonyára ismét bűnözne.
Ennyi. Minden esetben. Még sosem olvastam ennél specifikusabb indoklást.

 

Családon belüli erőszak - ismét

Az emberek körében általánosan elterjedt nézet, hogy a bíróságok a házastársak vitájában feltétlenül nőpártiak, a családon belüli erőszak speciális kezelésére pedig azért nincs szükség, mert a hatályos jogszabályok alapján minden ilyen eset megoldható. Ehhez következik egy friss történet.

Agresszív ügyvéd

Egy újabb esettanulmány, melyből látható, miért nem jó, ha az ügyvéd maga válik ügyféllé, azaz nem képviseli ügyfelét, hanem helyette hoz döntéseket.

Ügyvédvillongás

Íme egy szép, és tanulságos történet arról, milyen is az, mikor az ügyfél az ügyvédek közötti belharc áldozatául esik.

Valahol egy messzi-messzi kisvárosban két ügyvéd praktizált. Az egyiket városszerte minden hájjal megkent ügyvédnek ismerték, úgy tartották hozzá célszerű fordulni ha baj van. A másik igen gyenge képességű, állandó pénzgondokkal, és alkoholproblémákkal küzdött, bár e két utóbbit valószínűleg az előbbinek "köszönhette" . Szinte nem volt olyan hónap, hogy egy valamikori ügyfele ne panaszolta volna be a kamaránál. (Rengeteg fegyelmi büntetés után végül kizárták a kamarából: tagdíjhátralék miatt!) Ügyfele azonban így is akadt, és ez az öreg rókát igen bosszantotta, mindent el is követett ellene amit lehetett. Nyíltan becsmérelte a képességeit, volt ügyfeleit arra buzdította jelentsék fel a kamaránál, stb... (Ezekkel tartalmilag teljesen egyetértettem, de így egy ügyvéd akkor sem viselkedhet, ha a lényeget tekintve igaza van!)

Történt egyszer, hogy az öreg rókát megbízták egy adásvételi szerződés elkészítésével, mégpedig egy olyan ingatlanra, amely osztatlan közös tulajdonban volt. Ez azt jelenti, hogy a tulajdonostársaknak elővásárlási joguk van a vevővel szemben, így a készülő adásvételről értesíteni kell őket. Öreg róka ezt meg is tette, valamennyi tulajdonost felhívta elővásárlási joga gyakorlására. Az ügyfél élni kívánva elővásárlási jogával megkereste az ügyvédet, de mivel nem találta az irodájában, és telefonon sem tudta elérni, maga pedig nem a városban lakott, így megbízta a kisváros másik ügyvédjét ügye intézésével. Ez önmagában is hiba volt, hiszen a kolléga - mint utóbb kiderült - nem rendelkezett ismeretekkel arra nézve, hogyan kell ilyen esetben eljárni. Ami miatt (majdnem) végzetesnek bizonyult a dolog, az az volt, hogy amikor öreg róka értesült kivel kellene együttműködnie, jó lehetőséget látott az ügyben arra vonatkozóan, hogy versenytársa alkalmatlanságát újfent bizonyítsa.

Így aztán, bár az elővásárlási szándékról tudott, az eredeti vevővel elkészítette és be is adta a földhivatalba az adásvételi szerződést, így az ügyfél hoppon maradt. Nem hagyta annyiban és hozzám fordult, pert indítottunk. Ekkor kaptam szép kis leckét a bírói elfogultságból... Elsőfokon a bíróság ugyanis már az első tárgyalást megelőzően eldöntötte az ügyet. Addig húzta a tárgyalás kitűzését, amíg a földhivatal be is jegyezte a vevő tulajdonjogát, és innen már nehezebb "visszacsinálni" az ügyet. Az első tárgyaláson előbb rá akart beszélni a keresettől való elállásra, majd sorra utasította el a bizonyítási indítványaimat. Az ügyfelet, a nagy nehezen megidézett tanúinkat igyekezett minden módon összezavarni, a szavaikat a saját értelmezésében a jegyzőkönyvbe diktálni stb. Természetesen az ítélet is elutasító lett...

Megfellebbeztem, és a másik településen levő másodfokú bíróság már helyt adott bizonyítási indítványaimnak, hajlandó volt végiggondolni a jogi álláspontomat, és igazat is adott nekem. Az ítéletében - szerintem példátlan módon - még arra is utalt, hogy a szerződést készítő ügyvéd (aki egyébként az etikai szabályzattal teljesen ellentétesen alperesi képviselőként részt vett a perben) hibázott. Az ügynek ezzel persze nem lett vége, a jogerős ítélet kihirdetését követően a végrehajtás módját illetően a "kedves" kolléga megpróbált rábeszélni egy olyan megoldásra, ami azt eredményezte volna, hogy az ingatlannyilvántartásban az ítélet ellenére az eredeti vevő marad a tulajdonos! Nem, nem azt akarta hogy csapjam be a saját ügyfelemet, azt gondolta nem veszem észre a csapdát.

Miután ez sem sikerült, teljesen elképesztő dolgok következtek: kiadta a magántelefonszámomat a pervesztes alpereseknek, akik az őket ért anyagi veszteségért (az ítélet megállapításával ellentétben) nem őt, hanem engem tartanak felelősnek, és ezért rendszeresen zaklatnak. Az ügyfelemet pedig teljesen alaptalanul végrehajtási eljárással fenyegette meg, amiből persze nem lett semmi.

A "kedves" kollega ellen etikai panaszt is tehetnék a kamaránál, de öreg róka az elnök régi jó barátja, és a fegyelmi bizottság tagja...:-)

Nem sokon múlott, hogy két ügyvéd rossz viszonya miatt egy kívülálló kárt szenvedjen, de ezúttal sikerült ezt megakadályozni. Lett viszont egy (újabb) ellenségem. Akcióiról be fogok számolni.