Az emberek körében általánosan elterjedt nézet, hogy a bíróságok a házastársak vitájában feltétlenül nőpártiak, a családon belüli erőszak speciális kezelésére pedig azért nincs szükség, mert a hatályos jogszabályok alapján minden ilyen eset megoldható. Ehhez következik egy friss történet.
Férj és Feleség 22 évig voltak házasok. Nem volt egy leányálom. Férj a köztük levő kulturális különbséget (ő szakmunkás, a Feleségnek diplomája van) nem tudta másként áthidalni csak veréssel. Meglehetősen sznob volt: a kocsmában azzal büszkélkedett, hogy ő diplomás nőt ver.
Amikor a gyerekek nagyobbak lettek, megtörtént a baj, úgy érezték meg kell védeniük az anyjukat, és beavatkoztak a mérkőzésbe, ennek büntetőügy lett a vége. Ezután Feleség úgy döntött (végre!) beadja a válópert. Nem volt egyszerű, Férj mindent megpróbált, a sima lelki terrortól kezdve a Feleség rendszeres zaklatásán át, az asszony munkahelyéről névtelen levél útján történő kirúgatásáig (mivel mindenki tudta ki áll a dolog mögött nem sikerült), de semmi sem segített, a bíróság végül kimondta a válást. Sőt! Mivel bizonyításra kerültek Férj viselt dolgai, a bíróság a Feleség részére kizárólagos lakáshasználatot biztosított elsődlegesen a közös kiskorú gyermek nyugalma érdekében.
Na nem kell azért Férjet sem sajnálni, volt hová költöznie, volt egy másik, kompletten berendezett háza is. Egy ideig még "hazajárt" a volt nejét fenyegetni, aztán talált jobb elfoglaltságot, így Feleség végre egy kis nyugalomra lelt. Egészen mostanáig ugyanis Férj a gyermekei elleni bosszúhadjárattal volt elfoglalva, mert nem tetszett neki, hogy azok az anyjuk mellé álltak. (Mondjuk a családon belüli erőszakra vonatkozó szabályozás erre is adhatna választ ha lenne, mert a hatályos jogszabályok alapján nincs megoldás.) Most viszont ráunt erre, így megint az asszony lett a célpont.
Úgy döntött, ha már nem használhatja a saját házát (mert természetesen mint minden bántalmazó, úgy emberünk szerint is a közös ház csak az övé, hiszen az asszony a gyerekszülésen, a háztartás vezetésén, a napi nyolc órai munkán, és a ház építésében való fizikai segítségnyújtáson kívül "semmit" nem tett bele a közösbe!) akkor fizessen az asszony, és beperelte őt többlethasználati díj fizetése iránt. Vagyis fizessen az asszony azért, mert egyedül lakhat a házban bérleti díjat. Elsőfokon egy tárgyaláson, gyakorlatilag minden bizonyítás mellőzésével (tudtam én hogy ebből baj lesz...) elvesztette a pert. Természetesen fellebbezett.
Másodfokon (tehát ebben a vonatkozásban megfellebbezhetetlenül) a bíróság kimondta, hogy az a tény, miszerint Férj saját agresszív, összeférhetetlen, bántalmazó magatartása miatt nem használhatja az ingatlanát, nem jelenti azt, hogy ezért ne kérhetne pénzt. A bíróság a bontóperben az asszony és a kiskorú gyermeke védelmében döntött úgy, hogy Férj nem használhatja az ingatlant, de ha Feleség erre a védelemre valóban igényt tart, akkor fizetnie kell érte! A másik lehetőség, hogy visszaengedi volt Férjet a házba, de akkor minden bizonnyal neki kell mennie, és így majd ő kérhet többlethasználati díjat, persze csak ha igazolta, hogy őt a Férj elüldözte.
A döntés abszurditásának megértésére képzeljük el a következő helyzetet:
Emberünket a bíróság valamilyen bűncselekmény elkövetése miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte. Ő ezt le is ülte, de ezalatt természetesen nem tudott a munkahelyére bejárni, állását elvesztette, így nem kaphatott fizetést sem. Szabadulása után beperli a magyar államot a munkabérének elmaradásából származó kár megtérítésére, mert a büntetés letöltése miatt nem tudott dolgozni, így jövedelmehez jutni. Tehát nem a szabadságelvonásért (amiért egyértelműen őt magát terheli a felelősség, hiszen bűnt követett el) kér kártérítést, hanem az ilyen módon meg nem szerzett munkabérért. Vicces volna ugye?
Pedig az esetbeli Férj ezt teszi. Elismeri hogy saját magatartása miatt nem lakhat otthon, mégis pénzt kér ezért. A hatályos jogszabályok alapján pedig ennyi védelem jár egy családon belüli erőszak elszenvedőjének.
Másodfokon (tehát ebben a vonatkozásban megfellebbezhetetlenül) a bíróság kimondta, hogy az a tény, miszerint Férj saját agresszív, összeférhetetlen, bántalmazó magatartása miatt nem használhatja az ingatlanát, nem jelenti azt, hogy ezért ne kérhetne pénzt. A bíróság a bontóperben az asszony és a kiskorú gyermeke védelmében döntött úgy, hogy Férj nem használhatja az ingatlant, de ha Feleség erre a védelemre valóban igényt tart, akkor fizetnie kell érte! A másik lehetőség, hogy visszaengedi volt Férjet a házba, de akkor minden bizonnyal neki kell mennie, és így majd ő kérhet többlethasználati díjat, persze csak ha igazolta, hogy őt a Férj elüldözte.
A döntés abszurditásának megértésére képzeljük el a következő helyzetet:
Emberünket a bíróság valamilyen bűncselekmény elkövetése miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte. Ő ezt le is ülte, de ezalatt természetesen nem tudott a munkahelyére bejárni, állását elvesztette, így nem kaphatott fizetést sem. Szabadulása után beperli a magyar államot a munkabérének elmaradásából származó kár megtérítésére, mert a büntetés letöltése miatt nem tudott dolgozni, így jövedelmehez jutni. Tehát nem a szabadságelvonásért (amiért egyértelműen őt magát terheli a felelősség, hiszen bűnt követett el) kér kártérítést, hanem az ilyen módon meg nem szerzett munkabérért. Vicces volna ugye?
Pedig az esetbeli Férj ezt teszi. Elismeri hogy saját magatartása miatt nem lakhat otthon, mégis pénzt kér ezért. A hatályos jogszabályok alapján pedig ennyi védelem jár egy családon belüli erőszak elszenvedőjének.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése