Egy minapi blogbejegyzésben érdekes felvetést olvastam, amely szerint világméretű csalás áldozatai lettünk, és ez ellen birka módon mi nem is tiltakozunk. A szerző perek tömeges méretű indítását javasolja, az igazunk bizonyítása, és a bankok helyretétele érdekében.
Amellett, hogy ebben is a szabadságharcos retorika köszön vissza, jogi szempontból is más a véleményem. Nem véletlen az, hogy mindeddig nem indultak tömegesen perek ebben a témában, egy-két elszórt kezdeményezésről tudunk, és azok sem egyöntetűen sikeresek. Ráadásul ezen perek egy része is csak bizonyos, pl. a bankok számára egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő szerződéses kikötések ellen irányul, a szerződés alapjait, magát a devizahitel konstrukciót nem érintik.
A poszt szerzője szerint a gonosz bankok olyan hitelkonstrukciókat dolgoztak ki (ezalatt érti a deviza alapú hiteleket), amelyek részükre "az átlagos piacgazdasági viszonyokhoz képest szélsőségesen kiemelkedő profit"-ot biztosítottak. Csak én látom úgy hogy ez nem igaz? Lássuk csak, miért is vették fel az emberek tömegesen a devizahiteleket? Csak nem azért, mert ezeknek a törlesztőrészlete sokkal alacsonyabb volt a forintalapú hiteleknél? Bizony hogy azért! A devizahitelesek - már persze azok, akik még időben vették azt fel - hosszú időn keresztül nyertek az ügyleten, hiszen ugyanannyi kölcsön után jóval alacsonyabb törlesztőrészletet fizettek, mint forinthiteles társaik. A szerencsések még ebben az időszakban vissza is törlesztették a tartozást, a kevésbé szerencsések a futamidő végére már pórul jártak, a szerencsétlenek pedig már eleve a válság kapujában, az utolsó pillanatban vették fel a hitelt. Még örültek is, hogy a devizahitelezés leállta előtt kölcsönhöz jutottak! Alapvetően azonban valamennyiük szándéka az volt, hogy jobban járjanak a forinthitelhez képest.
Mivel a magyar ember mindig megtalálja a kiskaput, és minden lehetőséget igyekszik kihasználni, így az is jellemző volt, hogy a forintalapúnál alacsonyabb törlesztőrészletek miatt devizában magasabb összeget vettek fel, mint amire valójában teljesítőképesek lettek volna. Gyakoriak voltak az olyan háttérmegállapodások, melyek szerint az eladók a bank által részükre utalt összeg egy részét visszaadták a vevőknek, mivel a szerződésbe a ténylegesnél magasabb vételárat írattak azért, hogy így "olcsón" jussanak kölcsönhöz. (Mert pl. bútorra, felújításra csak jóval magasabb kamatra adtak kölcsönt.) Maga az állam is hallgatólagosan tudomásul vette az ilyenfajta machinációkat akkor, amikor pl. a szocpolt elismerték önerőként. Tipikusan így jutottak kölcsönhöz bizonyos társadalmi rétegek, akiknek erre egyébként esélyük sem lett volna.
Persze a bankokat sem kell félteni, munkatársaik kórusban beszélték rá az embereket a devizaalapú kölcsönökre, és az adósminősítés során is nagyvonalúak voltak. Máskülönben hogyan kaphatott volna hitelt az a fiatal pár, aki a szocpol kedvéért két gyermeket vállalt be, így a feleség szinte azonnal GYES-re került, ezzel pedig az összjövedelmük a felére csökkent? Nem kellett ahhoz a devizaárfolyamnak elszaladnia, hogy ne tudják fizetni a törlesztést...
Szóval az összeesküvéselméletek filmen izgalmasak, de a valóság kicsit más.
Én más miatt látnám megfoghatónak a bankokat. Nevezetesen a szerződés bíróság általi módosításával, mivel a szerződés megkötése óta olyan előre nem látható változások következtek be, amelyek miatt a szerződés változatlan tartalommal való fenntartása már nem várható el. Ha ugyanis a közgazdászokkal, elemzőkkel, matematikusokkal megrakott bankok nem látták előre a devizaárfolyamok változását, akkor az egyszeri ügyfél mindezt honnan tudhatta volna?! A bankok viselkedését én különösen amiatt tartom visszataszítónak, hogy az ügylet valamennyi kockázatát kizárólag az adósra hárítják. (Jogilag emiatt felmerülhetne a jóerkölcsbe ütközés miatti semmisség is, azonban ennek jogkövetkezményei az adósok számára igen kellemetlenek, mert helyre kellene állítani az eredeti állapotot, azaz a kölcsönt teljes egészében visszafizetni.) Egy utólagos módosítás keretében viszont a bíróság mérsékelhetné az adósok terheit a veszteségek felek közötti megosztásával. Persze ez mind csak gondolatkísérlet, a gyakorlatban tudtommal még nem került kipróbálásra.
Mivel a magyar ember mindig megtalálja a kiskaput, és minden lehetőséget igyekszik kihasználni, így az is jellemző volt, hogy a forintalapúnál alacsonyabb törlesztőrészletek miatt devizában magasabb összeget vettek fel, mint amire valójában teljesítőképesek lettek volna. Gyakoriak voltak az olyan háttérmegállapodások, melyek szerint az eladók a bank által részükre utalt összeg egy részét visszaadták a vevőknek, mivel a szerződésbe a ténylegesnél magasabb vételárat írattak azért, hogy így "olcsón" jussanak kölcsönhöz. (Mert pl. bútorra, felújításra csak jóval magasabb kamatra adtak kölcsönt.) Maga az állam is hallgatólagosan tudomásul vette az ilyenfajta machinációkat akkor, amikor pl. a szocpolt elismerték önerőként. Tipikusan így jutottak kölcsönhöz bizonyos társadalmi rétegek, akiknek erre egyébként esélyük sem lett volna.
Persze a bankokat sem kell félteni, munkatársaik kórusban beszélték rá az embereket a devizaalapú kölcsönökre, és az adósminősítés során is nagyvonalúak voltak. Máskülönben hogyan kaphatott volna hitelt az a fiatal pár, aki a szocpol kedvéért két gyermeket vállalt be, így a feleség szinte azonnal GYES-re került, ezzel pedig az összjövedelmük a felére csökkent? Nem kellett ahhoz a devizaárfolyamnak elszaladnia, hogy ne tudják fizetni a törlesztést...
Szóval az összeesküvéselméletek filmen izgalmasak, de a valóság kicsit más.
Én más miatt látnám megfoghatónak a bankokat. Nevezetesen a szerződés bíróság általi módosításával, mivel a szerződés megkötése óta olyan előre nem látható változások következtek be, amelyek miatt a szerződés változatlan tartalommal való fenntartása már nem várható el. Ha ugyanis a közgazdászokkal, elemzőkkel, matematikusokkal megrakott bankok nem látták előre a devizaárfolyamok változását, akkor az egyszeri ügyfél mindezt honnan tudhatta volna?! A bankok viselkedését én különösen amiatt tartom visszataszítónak, hogy az ügylet valamennyi kockázatát kizárólag az adósra hárítják. (Jogilag emiatt felmerülhetne a jóerkölcsbe ütközés miatti semmisség is, azonban ennek jogkövetkezményei az adósok számára igen kellemetlenek, mert helyre kellene állítani az eredeti állapotot, azaz a kölcsönt teljes egészében visszafizetni.) Egy utólagos módosítás keretében viszont a bíróság mérsékelhetné az adósok terheit a veszteségek felek közötti megosztásával. Persze ez mind csak gondolatkísérlet, a gyakorlatban tudtommal még nem került kipróbálásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése