Az első meglepetés még ügyvédjelölt koromban ért, mert én naivan azt feltételeztem, hogy a védenceim meg fognak bízni bennem, őszintén elmondják majd, hogy mit követtek el, hiszen az ő elemi érdekük, hogy tisztában legyek a történtekkel. Már az első ügyben kénytelen voltam ráébredni arra, hogy ez mennyire nem igaz. Az okát csak találgatni tudom, talán eleve nem bíznak egy nem közülük valóban, azt feltételezik, hogy az ügyvéd "súg" a hatóságoknak. Ezt innen cáfolnám, de sajnos a védenceim nagy része olvasni sem tud (funkcionális analfabéta), így nagy sikerem ezzel biztosan nem lesz. Talán egyfajta főpróbának tekintik azt, hogy az ügyvéddel el tudják-e hitetni a mondókájukat. Ezzel viszont hatalmas öngólt lőnek, hiszen nekem hivatalból az a dolgom, hogy higgyek nekik. Kamarai szabályzat alapján büntetőügyben akkor is tartanom kell magam a terhelt vallomásához, ha teljesen egyértelmű és világos az, hogy nem mond igazat. Vagyis az hogy én hinni látszok nekik, rendkívül félrevezető lehet, csak ezt sajnos minden figyelmeztetés és kérés ellenére nem látják be.
Ennél furcsább az, ha polgári ügyben a megbízási díjat fizető ügyfél nem mond igazat. Az előbbi indok itt is működhet, azt gondolják ha én bevettem a mesét, akkor a bíróság is be fogja, csak a másik félre nem számítanak, aki nem fogja ezt ölbetett kézzel nézni. Hajlamosak az emberek azokról a tényekről, amelyek nem illenek bele az ő igazságukba, megfeledkezni. Ez roppant kellemetlen lehet akkor, ha a szépen felépített ügyem a bírósági tárgyaláson váratlanul romba dől. Még kellemetlenebb ha a hamis információk alapján pert indítok, mert ez már komoly költségeket okoz az ügyfélnek.
Csak a legutóbbi példa: ügyfél állítja, a bank felszólítására határidőn belül az elmaradást befizette, a bank mégis felmondta a kölcsönszerződést, és egy összegben követeli vissza a hitelt. Kis híján megindítottam a pert, amikor kiderült, hogy nem a teljes elmaradás, csupán a fele került befizetésre, tehát a bank jogosan járt el. Biztos pervesztés, jókora perköltség lett volna az eredmény, így csak az én - természetesen kifizetetlen - munkaóráim mentek rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése