Van az a kolléga akit egyöntetűen mindenki utál a kamarán belül. Részben azért, mert gyenge felkészültségét alacsony árakkal ellensúlyozza (mielőtt ujjonganál, hogy ez milyen jó az ügyfélnek, azért gondold végig miért is jó az, ha keveset fizetsz ugyan, de az ügyedet nem intézik el, vagy éppen jól elintézik...), részben meg azért, mert lételeme az etikátlan magatartás. Nincs olyan hónap amikor legalább egy becsapott, elégedetlen ügyfél nem panaszolja be a kamaránál. Több éve büntetőeljárás folyik ellene, de az ártatlanság vélelme őt is megilleti. Az ügyvédjelöltek messzire kerülik, sajátja nincs is (nyilván a fizetés körüli differenciák miatt), de más jelöltje sem vállal nála helyettesítést, mert vagy az óradíjat nem fizeti ki, vagy az aktát nem adja oda, vagy mindkettőt, és roppant kínos tud lenni ha úgy kell védőbeszédet mondanod, hogy még a vádiratot sem olvastad.
Ha látom hogy vele kerülök szembe, akkor tudom, hogy a per gyors, és mindenki számára elfogadható lezárásáról szó sem lehet, az többéves véres, gyalázkodó küzdelemmé fog fajulni, amelynek célja az ellenfél megsemmisítése, betonba döngölése. A beadványait mindig késve és hiányosan adja be, a határidőket sorban elmulasztja, gyötrelem vele tárgyalni a durva személyeskedései miatt. Ő nem gondol arra, hogy a per egysze csak véget fog érni, a felek távoznak, mi pedig ott maradunk egy kamarában.
Nem az a gond, hogy az ügyfele érdekeit védi - a legtöbb ügyvéd természetesen mindent megtesz az ügyfele érdekében -, hanem az, hogy azonosul az ügyfelével, az ellenfél ügyvédjét pedig azonosítja az ellenféllel.
Természetesen még egy etikai eljárás sem indult ellene.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése