A tárgyalótermekben ennek megfelelő hangulat uralkodik. A fővárosi bíró szemrebbenés nélkül körüludvarolja a pesti kollégát, aki miatt már kétszer kellett - amúgy a Pp. által meg nem engedett módon - tárgyalást halasztani, felajánlja a segítségét a kolléga új telefonjának kezelésében (!), míg engem iszonyatosan lehord amiatt, hogy a fél fülére (természetesen a bíró felé eső fülére) süket ügyfélnek tolmácsolom a kérdéseit. Ezért legutóbb a seholsincsi bíró kifejezetten hálás volt, legalább nem neki kellett a hangszálait rekedtre ordítani.
A pesti ügyvéd vidékre maga helyett a jelöltjét küldi, aki jó jelölthöz méltón az ügyről semmit nem tud, az írásbeli kereset hiányosságait nem látja, a bíró ezzel kapcsolatos kérdéseire sem tud felelni, de az arca akkora, hogy alig férünk a tárgyalóteremben.
A vidéki ügyfeleknek időnként az a gondolata támad, hogy Pestről kell ügyvédet fogadni, az majd lehengerlő tudásával jól lenyomja az itteni ellenfelet. Az én tapasztalatom szerint ez ritkán éri meg. A fővárosi tarifák jóval magasabbak az ittenieknél, és erre jön még az útiköltség tárgyalásonként. Persze ne a gyorsvonat másodosztállyal tessék számolni! Az eredmény? Nagyszerű fővárosi kolléga a számára kedvezőtlen szakértői vélemény kézhezvételét követően viharos sebességgel mondja fel a megbízási szerződést, sose látjuk többet. Rendkívül tájékozott és tapasztalt fővárosi kolléganőnek fogalma sincs arról, hogy mit írt a kereseti kérelmébe (fel kell olvasnom a vitatott részt hogy elhigyje), majd kioktat engem a Pp. ismeretének szükségességéről, végül a keresetét elutasító határozat ellen elkésve adja be a fellebbezést azt állítván, hogy ügyünkre a Pp. szerint nem kell alkalmazni a 15 napos határidőt! Persze elbukta...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése