Vállalkozásfejlesztés

Blogger kollega szívemből szólt, de azért hozzátennék még néhány további dolgot, ami kifejezetten a mi szakmánkat érinti.

Ügyféltipológia 4.

Mit érdemel az az ügyfél, aki sorozatosan nem jön el az előre leegyeztetett időpontokban, és értesítést sem küld? Mit lehet kezdeni az olyan ügyféllel, aki bár ragaszkodik ahhoz hogy ügyvédje legyen, ennek ellenére mindent megtesz azért hogy ne tudd képviselni?! Értem ezalatt azt, hogy fontos iratokat elkér, majd nem adja vissza, amikor szoros határidővel nyilatkozni kellene eltűnik, persze munkadíjat se nagyon akar fizetni... Tudtod nélkül saját beadványoka készít, melyek létezéséről sem értesít, így csak a tárgyaláson a bírótól értesüls arról, hogy miért is pereskedsz. Ha pert nyersz neki örül, kézzelfogható hálát ígér, aztán nyom nélkül eltűnik. Ha pedig vesztesz, akkor mégcsak nem is ígér semmit. (És az még a jobbik eset.)
Bontóperekben, gyermekelhelyezési perekben bukkan fel az a sértett fél, akit elhagytak, és ezért minden eszközzel bosszút áll. Elzárja, uszítja a közös gyereket, a kapcsolattartást szabotálja (a gyerek valahogy mindig beteg), igyekszik zaklatni volt párját és annak új kapcsolatát. Volt társa ott maradt holmiját tönkreteszi, a megosztásra váró vagyontárgyakat inkább megrongálja, mint hogy a másiknak jusson valami. Minden szóbajöhető hatóságnál feljelenti, egészen addig hogy már hetente kell idézésekre megjelennie. E-mail-ek, SMS-k, telefonhívások tömegével árasztja el, de az IWIW és a Facebook is csodás lehetőségeket rejt a másik lejáratására. Semmilyen ésszerű kopromisszumra nem hajlandó, emelt fővel menetel egészen addig, amíg végképp tönkre nem tesz maga körül mindent és mindenkit.
Kiborító az az ügyfél is, aki annyira link, hogy folyton zavaros ügyekbe keveredik, állandóan beperelik, vagy ő perel, tartozik valakinek, vagy neki tartoznak, végrehajtás végrehajtás hátán. Papírja semmiről nincs, a tanúként szóbajöhető haverjai rendes nevét sem tudja. Egy történetet százféleképpen mesél el, így akkor sem tudod megvédeni, ha történetesen véletlenül igaza van.

A közös ezekben, hogy ilyen ügyeket nem szabad elvállalni, ezekből jól kijönni nem lehet. Miért csinálom mégis? Élni kell...

Az előzetes

Az előzetes letartóztatás elrendelése körül nagy az értetlenség, és itt is sok "társadalmi elvárás"-nak kell megfelelnie a bíróknak. Sajnos azt kell mondanom, hogy ebben a kérdésben korántsem olyan karakának mint legutóbb Darák Péter, a Kúria elnöke, itt sok a vállalhatalan döntés. Persze ők azért büszkén vállalják! A bírói kar egy részében, és a rendőrök közt általánosan elterjedt valamiféle küldetéstudat, miszerint: harcolunk a bűn ellen. Emiatt aztán sokszor túlzásokba esnek, és meg nem engedett eszközöket alaklamaznak, vagy megengedett eszközzel élnek ugyan, de tilos módon használják azt.

A helyettesítésről

A helyettesítés mindig kényes téma, hiszen a fizető ügyfél elvárja, hogy a pénzéért a lehető legjobb szolgáltatásban részesüljön, az az ügyvéd képviselje, védje akit ő kiválasztott (a nem fizető meg méginkább). Könnyű azonban belátni, hogy ez nem mindig megoldható, sőt időnként megoldhatatlan. Az ügyfél viszont, ahogy egy kollégánk kitűnően megfogalmazta, csak a halotti anyakönyvi kivonatot fogadja el igazolásképpen.

A határidőkről...

Bizony a határidőkről, amelyek úgy tűnik, csak minket ügyvédeket kötnek. Mostanában minden eljárási törvényt annak érdekében módosítanak, hogy azok a minden hájjal megkent piszok ügyvédek az eljárásokat ne késleltethessék az eljárások ne húzódhassanak el a végtelenségig. Mintha az eljárások elhúzódását az ügyvédek okoznák! Most a büntetőeljárásokról nem is ejtek szót, ugyanis nagy megelégedéssel tölt el, hogy végre sikerült elsőfokú ítéletet kapnom egy több mint tíz (!) éve húzódó ügyben. Nem, nem emberek megöléséről, vagy hasonló súlyos ügyről van szó, szimpla adócsalás. Csupán a polgári ügyekben szerzett tapasztalataim alapján is azt mondhatom azonban, hogy az ügyvédek húzzák el az ügyeket.

Ma egy bíró megteheti, hogy nyugdíjba menetele előtt fél évvel már egyszerűen nem tűz ki tárgyalást.

Az is következmények nélkül eljátszható, hogy a meghozott, és kihirdetett ítéletet hónapokig nem foglalja írásba (eddigi rekordom hat hónap, már alakul a következő).

Szakértő kirendelése is telt már hat hónapba, és arról se feledkezzünk meg, hogy szakvélemény előterjesztése is eltarthat ugyanennyi ideig (ami gyermekelhelyezési ügyben nem épp dicséretes).

Külföldi peres fél esetén az iratok fordítása és kézbesítése ugyanennyi. Postagalamb viszi?!

Kívánatos volna tehát az eljárások gyorsabbá tétele, de nem kellene minden fronton küzdeni, nemcsak az ügyvédek ellen hergelni?

Felmentésre utaznak a csepeli kettős gyilkosság védői?

Természetesen, ha a vádlottak tagadják a bűnösségüket! Szenzációhajhász cím, némileg korrektebb tartalom. És persze már megint azonosítjuk az ügyvédet ügyfelével, a védőt a vádlottal. Talán már említettem, de ha nem, akkor most megteszem, hogy az ügyvéd kötve van védence nyilatkozatához. Míg polgári ügyben jogomban áll (sőt kötelességem) a rosszhiszemű ügyféltől kapott megbízást felmondani, addig büntetőügyben tartanom kell magam a vádlott vallomásához. Emiatt ha a vádlott nincs beismerésben (és ez bizony gyakran megesik :-) ), akkor az én dolgom az, hogy ezt "elhigyjem". Ha pedig a vádlott ártatlan, nem kérhetek mást, mint felmentést. Ez nem jelenti azt, hogy "erre utazom", vagy hogy komolyan hiszek ebben. Ez a munkám.

Orvosi műhiba?

Kitűnő forrásom a Kékfény, bemutatott egy olyan esetet, amelyről itt a neten már lehetett olvasni.

Ítélet még természetesen nincs, bennem pedig nemcsak emberileg, jogilag is felmerülnek kérdések. Jó volna majd a bíróság ítéletét indoklással együtt olvasni.