Ügyvédekről

Nagy örömmel tölt el, hogy egy ügyvéd végre pozitív szereplőként, korrekt, és - az ügy egyéb szereplőivel ellentétben - tisztességes emberként jelenik meg a médiában.

Ügyféltipológia 2.

Nem ügyfél, hanem ellenfél, de manapság elég tipikus. Városszerte közismert vállalkozó, politikusokkal bratyizik, állandó szereplője a helyi médiának. Gondolta elég gyerektartást fizetett már a lecserélt feleségnek, mostantól csak a minimálbér 20%-át hajlandó utalni. Amikor ügyfelem képviseletében ezt nem fogadtam el, és anyagi helyzete feltárása érdekében bizonyítási indítványokat tettem, úgy kívánta megoldani a helyzetet mint egyéb ügyeit: keresett egy befolyásos ismerőst (kamara elnöke), és megkérte hogy beszéljen a fejemmel!

Számára pech, hogy ez nálunk nem működik (egyelőre)...

Szakértői tevékenység

Én a világon legjobban szakértő szeretnék lenni! Olyan csacskaságok mint határidő nem nyugtalanítanának, az ítéletet én hoznám az én véleményem alapján a bíró hozná, a jövedelmem magas volna, felelősségem nulla, mi kell még?

A szakértők témáját megpendítette már másik blog is, de ott sajnos nem alakult ki erről komolyabb vita. Az én tapasztalataim siralmasak ezen a téren: a szakértők leterheltek, ezért - tisztelet a kivételnek - felületesek, és nagy részük eleve prekoncepcióval lát neki a vizsgálatnak. Pedig emberek élete múlik a munkájukon.

A Pp. szerint a szakértői vélemény csak egy a bizonyítékok sorában, a gyakorlatban azonban a bírók erre alapozzák az ítéletet. Miért? Mert kényelmes! Nem kell önállóan gondolkodni, egyszerűen vissza lehet utalni a szakvéleményre, és ezzel fedezni a hátsójukat. Mérlegeléssel a szakvéleménynek esetleg ellentmondó ítéletet hozni nagyon strapás, hiszen igencsak alaposan meg kell azt indokolni. Persze kaptam már olyan ítéletet is, amelyben a gyermekeket az őket bántalmazó szülőnél helyezték el, mondván, hogy az ezt feltáró szakvélemény nem kizárólagos bizonyíték. (De ott az egész indoklás ennyiben ki is merült.) Ugyanakkor szerintem szinte minden bírónak vannak rémtörténetei arról, hogy ha az utolsó pillanatban nem derül ki egy szakvélemény megalapozatlansága (vö. nemi erőszak áldozata aki az eljárás során megtörik, és bevallja hogy hamisan vádolt, holott a szakértő szerint vallomása életszerű ezért megtörtént) akkor egy téves ítélettel végképp tönkreteszi egy (több) ember életét.

Csak a szemléltetés kedvéért:

Menyire felkészült az a szakértő, aki az anamnézisben nem helytálló adatokat rögzít? (Az ügyfél szerinte a leszázalékolás miatt szimulál, holott a per kártérítésre folyik, az illetőt már korábban leszázalékolták.)

Mennyire elfogulatlan az a szakértő, aki szerint (a büntetlen előéletű, soha semmivel meg nem vádolt) vádlott "már máskor is követett el ilyet". (Névazonosság okán összetévesztette, a szakvélemény alapján hat évre ítélték.)

Mennyire alapos az a szakértő, aki egy személyiségprofilt két sorban elintéz? (A három éves gyermek annyira meg volt ijedve, hogy nem állt szóba vele, de az öt órányi vizsgálati időt leszámlázta.)

Mennyire ismeri a mai értékviszonyokat az a szakértő, aki egy falusi ház bérleti díját havi 70.000.- Ft.-ban állapítja meg? (Ez szerintem csak a fővárosban volna elfogadható összeg, vidéken ennyit kapni lehetetlen.)

Aztán a határidő kérdése. Ha én mint ügyvéd elmulasztok egy határnapot, annak kőkemény következményei vannak. (Úgymint bírság, költségekben marasztalás, permegszüntetés, elkésettség miatti elutasítás.) Ha a szakértő nem prezentál szakvéleményt a megadott határidőre, akkor udvariasan megkérik, hogy valamit mégis írjon már. Képzeld el azt az anyát, aki hónapok óta nem látta a gyermekét, és hat hónapot kell várnia a szakvélemény írásba foglalására...

Végül megint a pénznél lyukadunk ki. A szakértő eleve magasabb óradíjjal dolgozik mint egy ügyvéd (miért is?), ezen felül azonban elszámolhatja a tárgyalásra történő utazást, az azon való részvételt, az iratok tanulmányozását, útiköltséget, stb... Mi ettől el vagyunk zárva. Persze nem hivatalosan, csak informálisan, de mindannyian tudjuk hogyan működik ez kis országunkban, és így itt Seholsincsben is.

Szóval mi is indokolja a szakértők kivételezett helyzetét?

Gátlástalan?

Olvasom a neten, hogy Ruttner kollégát nővédő szervezetek támadják, a Damu Roland perében mondott védőbeszédéért.

Jogi esetek 2.

K. nagyon dekoratív fiatalasszony, aki - mint mondani szokták - nem a nekivaló emberhez ment hozzá. Már a gyermekük megszületését követően lett gyanús számára férjének az egyik régi barátja (aki történetesen nem nőnemű) iránti vonzalma, mely úgy tűnt nem viszonzatlan. A házasságnak gyorsan vége lett, és K. hamar akarván szabadulni a számára megalázó helyzetből, a bontóperi egyezség megkötése mellett döntött.

Ügyféltipológia

Nagy az isten állatkertje, és nincs két egyforma eset, de vannak bizonyos típusok amelyekbe az ügyfelek (vagy akár az ellenfelek) besorolhatók.

A kirendelés csődje?

Olvasom a neten, hogy az ombudsman vizsgálódik a kamaránál, különös tekintettel a kirendelt védők tevékenységére, amivel a fogvatartottak és a TASZ szerint sok baj van. A kirendelt védők nem veszik komolyan a munkájukat, nem látják el megfelelően a védelmet, stb... Sok igazság van ebben, de mint minden éremnek, ennek is két oldala van.

Ügyfelek és ellenfelek

Nem értem az embereket. Pontosabban egész jól megértem, csak nem értem. Megértem azt hogy számukra a peres ügyek érzelmi kérdést is (sőt, elsősorban azt) jelentenek, azt viszont nem értem, hogy ennek ellenére miért cselekszenek időnként teljesen irracionálisan.