2012. március 27., kedd

Szakértői tevékenység

Én a világon legjobban szakértő szeretnék lenni! Olyan csacskaságok mint határidő nem nyugtalanítanának, az ítéletet én hoznám az én véleményem alapján a bíró hozná, a jövedelmem magas volna, felelősségem nulla, mi kell még?
A szakértők témáját megpendítette már másik blog is, de ott sajnos nem alakult ki erről komolyabb vita. Az én tapasztalataim siralmasak ezen a téren: a szakértők leterheltek, ezért - tisztelet a kivételnek - felületesek, és nagy részük eleve prekoncepcióval lát neki a vizsgálatnak. Pedig emberek élete múlik a munkájukon.
A Pp. szerint a szakértői vélemény csak egy a bizonyítékok sorában, a gyakorlatban azonban a bírók erre alapozzák az ítéletet. Miért? Mert kényelmes! Nem kell önállóan gondolkodni, egyszerűen vissza lehet utalni a szakvéleményre, és ezzel fedezni a hátsójukat. Mérlegeléssel a szakvéleménynek esetleg ellentmondó ítéletet hozni nagyon strapás, hiszen igencsak alaposan meg kell azt indokolni. Persze kaptam már olyan ítéletet is, amelyben a gyermekeket az őket bántalmazó szülőnél helyezték el, mondván, hogy az ezt feltáró szakvélemény nem kizárólagos bizonyíték. (De ott az egész indoklás ennyiben ki is merült.) Ugyanakkor szerintem szinte minden bírónak vannak rémtörténetei arról, hogy ha az utolsó pillanatban nem derül ki egy szakvélemény megalapozatlansága (vö. nemi erőszak áldozata aki az eljárás során megtörik, és bevallja hogy hamisan vádolt, holott a szakértő szerint vallomása életszerű ezért megtörtént) akkor egy téves ítélettel végképp tönkreteszi egy (több) ember életét.
Csak a szemléltetés kedvéért:
Menyire felkészült az a szakértő, aki az anamnézisben nem helytálló adatokat rögzít? (Az ügyfél szerinte a leszázalékolás miatt szimulál, holott a per kártérítésre folyik, az illetőt már korábban leszázalékolták.)
Mennyire elfogulatlan az a szakértő, aki szerint (a büntetlen előéletű, soha semmivel meg nem vádolt) vádlott "már máskor is követett el ilyet". (Névazonosság okán összetévesztette, a szakvélemény alapján hat évre ítélték.)
Mennyire alapos az a szakértő, aki egy személyiségprofilt két sorban elintéz? (A három éves gyermek annyira meg volt ijedve, hogy nem állt szóba vele, de az öt órányi vizsgálati időt leszámlázta.)
Mennyire ismeri a mai értékviszonyokat az a szakértő, aki egy falusi ház bérleti díját havi 70.000.- Ft.-ban állapítja meg? (Ez szerintem csak a fővárosban volna elfogadható összeg, vidéken ennyit kapni lehetetlen.)
Aztán a határidő kérdése. Ha én mint ügyvéd elmulasztok egy határnapot, annak kőkemény következményei vannak. (Úgymint bírság, költségekben marasztalás, permegszüntetés, elkésettség miatti elutasítás.) Ha a szakértő nem prezentál szakvéleményt a megadott határidőre, akkor udvariasan megkérik, hogy valamit mégis írjon már. Képzeld el azt az anyát, aki hónapok óta nem látta a gyermekét, és hat hónapot kell várnia a szakvélemény írásba foglalására...
Végül megint a pénznél lyukadunk ki. A szakértő eleve magasabb óradíjjal dolgozik mint egy ügyvéd (miért is?), ezen felül azonban elszámolhatja a tárgyalásra történő utazást, az azon való részvételt, az iratok tanulmányozását, útiköltséget, stb... Mi ettől el vagyunk zárva. Persze nem hivatalosan, csak informálisan, de mindannyian tudjuk hogyan működik ez kis országunkban, és így itt Seholsincsben is.
Szóval mi is indokolja a szakértők kivételezett helyzetét?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése