Olvasom a neten, hogy az ombudsman vizsgálódik a kamaránál, különös tekintettel a kirendelt védők tevékenységére, amivel a fogvatartottak és a TASZ szerint sok baj van. A kirendelt védők nem veszik komolyan a munkájukat, nem látják el megfelelően a védelmet, stb... Sok igazság van ebben, de mint minden éremnek, ennek is két oldala van.
A védőkirendelés intézménye jelenlegi formájában nem jó a terheltnek és nem jó a védőnek, ez tény. Mi ennek az oka? Ezennel közreadom a témában szerzett tapasztalataimat.
Az az alaptétel, mely szerint a kirendelő hatóság a kedvenc (aka. nem akadékoskodó) ügyvédeit rendeli ki, itt nálunk Seholsincsben nem igaz. A rendőrség, (mivel túlnyomórészt ő a kirendelő hatóság) az ügyeleti rendszert egyébként teljes mértékben félreértve az éppen ügyeletes ügyvédet rendeli ki védőnek. Persze így előfordulhat (elő is fordult) az is, hogy a tegnapi védenc a mai ügy sértettje. Ilyen módon előbb-utóbb minden ügyvédre sor kerül, és közel egyező számú a kirendelés. Persze lehet mentesülni az ügyeleti rendben való részvétel alól, ehhez a rendes tagdíjon felül további hozzájárulást kell fizetni a kamara részére, ennek fejében nem tesznek rá a kirendelhető ügyvédek listájára. A listát minden évben frissíti a kamara, ennek ellenére előfordult már az is, hogy a rendőrség több éve halott kollégát rendelt ki.
A TASZ szerint a kirendelt védők sokszor nem jelennek meg a gyanúsítotti kihallgatásokon. Nagyrészt ez is igaz, és ennek is megvan a maga oka. Nem tudok ugyanis megjelenni olyan kihallgatáson, melyről az értesítést a kihallgatást követő napon adják postára, és azt én három nappal később kapom meg. Ha időben érkezik az értesítés, az is azt jelenti, hogy 3-4 nappal a kihallgatás tervezett időpontja előtt. Egy ügyvéd naptárja ennél jóval hamarabb betelik, egyszerre több helyen lenni nem tudok, nyilván oda megyek, ahol a megjelenés kötelező. Ha mégis küldeni akarnék magam helyett valakit, akkor a helyettesítést nekem kell megfizetnem, és ez az óránként bruttó 3.000. Ft.-ból elég nehéz.
Ezzel elérkeztünk a pénz kérdéséhez is: a kirendelt védő óradíja - bruttó 3.000. Ft. - hosszú évek óta változatlan. Az útiköltségemet, az úton töltött időmet nem fizetik, illetve az adminisztráció olyan bonyolult, hogy nem kísérletezik vele az ember. Ennyi pénzért egy szobafestő-mázoló pl. nem dolgozik, nekem diplomával, szakvizsgával ennyi jár! Ha egy átlagos munkavállaló éjszaka, hétvégén, vagy ünnepnapon dolgozik, akkor magasabb fizetést kap, én akkor is csak ennyit. És ezt is csak hosszú hónapok múlva, masszív anyázások, kamarai panasztétel után.
Néhány adalék a rendőrök hozzáállásáról (akinek nem inge ne vegye magára!): valami furcsán értelmezett küldetéstudatból, mely szerint ők harcolnak a gonosz ellen, mi pedig védelmezzük azt, szeretnek kiszúrni az ügyvédekkel. Nem hiszem ugyanis hogy fk. Gipsz Jakabot vasárnap hajnali 3 órakor kell kihallgatni két felborított kuka miatt (megtörtént!). Az is kedvenc módszer, hogy a kihallgatást foganatosító rendőrtiszt félórával a kihallgatásra kitűzött időpont után érkezik a kapitányságra (szemmel láthatólag vásárlásból), majd további 20 percet kávézik, te pedig várj nyugodtan. Számukra az nem gond, hogy egy óra múlva neked már máshol kell(ene) lenned. A kedvencem eddig az az eset, amikor a rendőrök a terhelt helyett véletlenül a testvérét hozták be, és ez csak a kapitányság épületében derült ki, ilyenkor kihallgatásra nem kerül sor, természetesen pénz sem jár, szerelemből autóztál odáig, meg vissza késő éjjel.
Ha mégis sikerül megjelennem a kihallgatáson, akkor is mit tudok tenni? Hát nem sokat, és erről elsősorban azok a jogszabályok tehetnek, amelyek a közvélemény szerint bűnözőpártiak. Sajnos a nyomozóhatóságok számára több kiskaput kínálnak, és azok élnek is a lehetőséggel rendesen.
Általános gyakorlat a Dopeman elleni eljárás kapcsán elhíresült tanúkihallgatás intézménye: azt a személyt aki előreláthatólag terhelt lesz az eljárásban, előbb tanúként hallgatják ki, így nem lehet ott ügyvéd, és mint tanú igazat köteles mondani. Később gyanúsítottként akár hazudhat is, de addigra már ott a tanúvallomása, amit a bíróságon fel is használnak ellene, méghozzá úgy, hogy a gyanúsítotti vallomását nem veszik figyelembe (hiszen nincs igazmondási kötelezettsége, tehát hazudik), helyette inkább a tanúként tett vallomását használják (mivel tanúként igazat kellett mondania ugye). Tehát mire én egyáltalán szóba kerülök, már kész az önmaga által tett terhelő vallomás, amit visszavonni nem lehet, ez itt nem amerika!
Szintén általános gyakorlat az előzetes letartóztatásnak mint nyomásgyakorlási eszköznek a használata. Igaz ugyan, hogy az előzetes letartóztatásról a bíróság dönt, de az ügyészségnek kell indítványoznia, így tulajdonképpen a nyomozóhatóságtól függ hogy előzetesbe kerül-e valaki, vagy nem. Ha a terhelt együttműködőnek mutatkozik, akkor nem indítványozzák az előzetest, míg ha konokul hallgat, akkor nagy valószínűséggel előzetesbe kerül. Az előzetest elrendelő határozatok indoklása sematikus, a terhelt egyedi körülményei szinte semmi szerepet nem játszanak, így pl. rablás, vagy erőszakos közösülés esetén biztos az előzetes a szökés, elrejtőzés veszélyére hivatkozva csupán a magas büntetési tétel miatt. Ha nem ez az első bűncselekménye, akkor a bűnismétlés veszélye okán rendelik el az előzetest.
Tévedés ne essék: nem azt szeretném hogy a bűnelkövetőket ne lehessen felelősségre vonni, csupán azt, hogy tisztességes legyen az eljárás, annál is inkább, mert bárkiből bármikor lehet terhelt, nem kell ehhez ún. bűnözőnek lenni, elég pl. kocsit vezetni, és nyilván senkinek nem esnének jól az itt vázolt módszerek.
Mi lenne a megoldás? A közvédői intézmény, ahol a védők teljes munkaidőben fix fizetésért dolgoznának, és ellátnának minden ügyet. Így nem lehetne azzal trükközni, hogy "kerestük ügyvédnőt de nem találtuk", hiszen a hivatalban mindig volna rendelkezésre álló védő. Anyagi okok, és helyettesítési problémák sem akadályoznák a védelemhez való jog érvényesülését, szerintem az ügyvédek egy része boldogan hagyná ott a bizonytalan praxist a biztos munkahelyért, és ilyen módon a büntetőjogra specializálódott közvédők munkájának szakmai színvonala is emelkedhetne.
Ha mégis sikerül megjelennem a kihallgatáson, akkor is mit tudok tenni? Hát nem sokat, és erről elsősorban azok a jogszabályok tehetnek, amelyek a közvélemény szerint bűnözőpártiak. Sajnos a nyomozóhatóságok számára több kiskaput kínálnak, és azok élnek is a lehetőséggel rendesen.
Általános gyakorlat a Dopeman elleni eljárás kapcsán elhíresült tanúkihallgatás intézménye: azt a személyt aki előreláthatólag terhelt lesz az eljárásban, előbb tanúként hallgatják ki, így nem lehet ott ügyvéd, és mint tanú igazat köteles mondani. Később gyanúsítottként akár hazudhat is, de addigra már ott a tanúvallomása, amit a bíróságon fel is használnak ellene, méghozzá úgy, hogy a gyanúsítotti vallomását nem veszik figyelembe (hiszen nincs igazmondási kötelezettsége, tehát hazudik), helyette inkább a tanúként tett vallomását használják (mivel tanúként igazat kellett mondania ugye). Tehát mire én egyáltalán szóba kerülök, már kész az önmaga által tett terhelő vallomás, amit visszavonni nem lehet, ez itt nem amerika!
Szintén általános gyakorlat az előzetes letartóztatásnak mint nyomásgyakorlási eszköznek a használata. Igaz ugyan, hogy az előzetes letartóztatásról a bíróság dönt, de az ügyészségnek kell indítványoznia, így tulajdonképpen a nyomozóhatóságtól függ hogy előzetesbe kerül-e valaki, vagy nem. Ha a terhelt együttműködőnek mutatkozik, akkor nem indítványozzák az előzetest, míg ha konokul hallgat, akkor nagy valószínűséggel előzetesbe kerül. Az előzetest elrendelő határozatok indoklása sematikus, a terhelt egyedi körülményei szinte semmi szerepet nem játszanak, így pl. rablás, vagy erőszakos közösülés esetén biztos az előzetes a szökés, elrejtőzés veszélyére hivatkozva csupán a magas büntetési tétel miatt. Ha nem ez az első bűncselekménye, akkor a bűnismétlés veszélye okán rendelik el az előzetest.
Tévedés ne essék: nem azt szeretném hogy a bűnelkövetőket ne lehessen felelősségre vonni, csupán azt, hogy tisztességes legyen az eljárás, annál is inkább, mert bárkiből bármikor lehet terhelt, nem kell ehhez ún. bűnözőnek lenni, elég pl. kocsit vezetni, és nyilván senkinek nem esnének jól az itt vázolt módszerek.
Mi lenne a megoldás? A közvédői intézmény, ahol a védők teljes munkaidőben fix fizetésért dolgoznának, és ellátnának minden ügyet. Így nem lehetne azzal trükközni, hogy "kerestük ügyvédnőt de nem találtuk", hiszen a hivatalban mindig volna rendelkezésre álló védő. Anyagi okok, és helyettesítési problémák sem akadályoznák a védelemhez való jog érvényesülését, szerintem az ügyvédek egy része boldogan hagyná ott a bizonytalan praxist a biztos munkahelyért, és ilyen módon a büntetőjogra specializálódott közvédők munkájának szakmai színvonala is emelkedhetne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése