Ügyféltipológia

Nagy az isten állatkertje, és nincs két egyforma eset, de vannak bizonyos típusok amelyekbe az ügyfelek (vagy akár az ellenfelek) besorolhatók.

Álmaimban olyan ügyfeleim vannak, akik intelligensek, konkrét jogi problémájuk van, amit jogi eszközökkel meg lehet oldani, tudják hogy mit akarnak, és megértik hogy ehhez miként kell eljárni. Lelki terheiket nem velem kívánják cipeltetni, az ellenfelet nem akarják fizikailag megsemmisíteni. Na ilyen ügyfél a valóságban nem létezik ritka mint a fehér holló.

A legáltalánosabb a "rendes becsületes tisztességes ember", akinek még "soha egy szabálysértése sem volt", "bíróságon soha nem járt", most is kizárólag az ellenfél miatt jutott ide, na de ha már itt van, akkor viszont minden mocskot kiborít. Két altípusa a sértett ártatlanság (fel van háborodva amiatt, hogy állításait bizonyítania is kell "mit képzel a bíróság, én soha nem hazudok!") és a riadt ártatlanság (a bírósági szereplés annyira megviseli, hogy beszél összevissza, ami egy perben nem kifejezetten szerencsés).

Sokan összetévesztik az ügyvédet a pszichológussal, vagy az egyet fizet kettőt kap akció hívei, ennek keretében egész életüket képesek elmesélni aprólékosan, akár van köze az ügyhöz, akár nem. Ők sokszor azt várják, hogy helyettük hozzak meg döntéseket, egy alkalommal egy öregúr odáig merészkedett, hogy azt kérte segítsek neki rábeszélni a lányát a válásra, mert szerinte(!) nem élnek jól. Ide tartoznak azok, akikkel bármi történik, azonnal a telefon után kapnak, és sürgős jogi tanácsot kérnek: "most hívott a férjem, azt mondta, ... mit lehet most csinálni?" Mindezt vasárnap délelőtt... Egyszeri ügyfelem aki a munkadíjat ki sem fizette, két év után, négynapos hosszú hétvégén pénteken délután azzal hívott, hogy ott áll a GYIVI kapujában, nem engedik be a gyerekéhez, intézkedjek!

Vannak aztán az orvosi esetek, akik komplett összeesküvés-elmélettel érkeznek, és bármi történik is az eljárás során, az megerősíti őket abban, hogy az egész világ ellenük tömörült szövetségbe. Ezek az ügyek szépen lassan végigjárják az országot, mivel az ügyfél előbb-utóbb valamennyi, az ügyében eljáró bíró ellen elfogultsági indítványt ad be, mert nem lehet minden döntés kedvező a számára, márpedig ha nem ő nyer, akkor csak a bíró lehet elfogult! Ilyen ügyeket egyszerűen nem szabad elvállalni, mert az lesz a vége, hogy feljelent a kedves ügyfél, és írhatod az igazoló jelentést, vagy folyamatosan zaklatni fog. Nem is egy olyan ügyfelem volt, akik a legváratlanabb időpontokban bukkantak fel, mindig bejelentés nélkül, hiába mondtam hogy nem érek rá, órákig ültek az irodám előtt, ha elmentem valahová, követtek. Valahol sajnálom őket mert betegek, de éppen ezért gyakorlatilag mindegy mi lesz az ügyük eredménye, mert rögtön keletkezik egy újabb megoldandó problémájuk.

A legkevésbé azonban a pofátlan ügyfelet szeretem. Pl. azt, aki a bírósági határidő utolsó előtti napján hív azzal, hogy holnapra készíts neki beadványt, és amikor közlöd hogy beteg a gyereked és ma ezért nem is dolgozol, akkor visszakérdez: és holnap? Ennek alfaja az az ügyfél, aki a munkádért nem fizet (jogi segítségnyújtó szolgálaton keresztül vesz igénybe jogi szolgáltatást), azt azonban elvárja hogy bármikor ráérj vele foglalkozni, mivel neki nincs pénze telefonra hívd fel te, és tarts neki gyorstalpalót a Ptk.-ból saját költségedre. Ezt gyakran kombinálják azzal, hogy bár állandóan zaklatnak valamivel, de amikor tényleg beszélned kellene velük, akkor eltűnnek, telefont fel nem vesznek, e-mail-re nem reagálnak, te meg oldd meg a problémát egyedül. Egyszeri ügyfelem péntek délután közölte, hogy a beadvány amin egész héten dolgoztam (beadási határidő hétfő) egész jó, de kimaradt egy csomó dolog (egész héten próbáltam elérni épp ezek miatt), ő most rögtön átküldi, csináljam már meg a hétvégén. Megsértődött amikor azt mondtam hogy nem.