Nem értem az embereket. Pontosabban egész jól megértem, csak nem értem. Megértem azt hogy számukra a peres ügyek érzelmi kérdést is (sőt, elsősorban azt) jelentenek, azt viszont nem értem, hogy ennek ellenére miért cselekszenek időnként teljesen irracionálisan.
Pl.: Miért indít pert az az ügyfél, akire két gyötrelmesen hosszú órát rászántam, átrágtuk az ügyét minden irányból, és arra jutottunk, hogy nem érdemes perelni, ez egy eleve vesztes ügy? (Ritkán ugyan, de ilyen is van, és nem akarok hitegetni, kiadásokba kergetni valakit, aki egyébként is nyomorban él.) Persze szíve joga pert indítani, ha úgy érzi hogy mégis meg kell próbálnia, de miért engem akar jogi képviselőnek?! Mégis mit vár tőlem, miután részletesen kifejtettem és megindokoltam, hogy miért nem nyerheti meg a pert?
Vagy: az az ügyfél, aki a tárgyaláson nagyon készséges, és együttműködő, hajlandó egyezséget kötni az ellenféllel, a tárgyalást követően a munkadíjon felül ajándékkosarat hoz, miért igyekszik minden törvényes és törvénytelen eszközzel megakadályozni az egyezség végrehajtását, és miért jelent fel engem az ügyvédi kamaránál?
Az is nagyon meglepett, amikor egy szerény, halkszavú, nagyon udvarias idős bácsika a tárgyalóteremben vörös arccal, az asztalt verve üvöltött az ellenféllel... Akadt olyan ügyfél is, aki két tárgyalás között mindig feljelentette valamiért az ellenfelet a rendőrségen, de olyan apuka is aki az anyukát minden kapcsolattartást követően bepanaszolta a gyámhatóságnál.
Bonyolult az emberi lélek, és az ügyvédnek kicsit pszichológusnak is kell lennie, de időnként úgy érzem, hogy az emberek a bírósággal akarják feldolgoztatni a lelki problémájukat, bírói ítélet által akarják meggyőzni az egész világot az igazukról. Ha valaki csak ezért fordul bírósághoz, az súlyosan csalódni fog: a bírók nem vevők a lelkizésre, az előttük fekvő problémát kívánják gyakorlatiasan megoldani. Végül is a Pp. szerint sem az igazság kiderítése, hanem a jogvita eldöntése a feladatuk.
Persze az ellenfelet sem kell félteni! Ritkán, de előfordul, hogy a legyőzött ellenfél a következő ügyét hozzád hozza, mert személyesen győződött meg a képességeidről. A tipikus ebben a körben azért inkább az, hogy cseppet sem pozitív jelzőkkel illetnek, ezért tartjuk úgy, hogy annál jobban dolgoztál, minél jobban utál az ellenfél, és ha dícsér, akkor valamit elrontottál! Múltkor az általam megnyert pert követően az ellenfél a folyosón arról értekezett nagyhangon, hogy én az ő pénzén is (gondolom az adójára értette) végeztem az egyetemet, ezért különösen felháborító, hogy az így szerzett tudásomat ellene fordítom. A legdurvább eddig mégiscsak az volt, amikor a tárgyalás után a pert elvesztő ellenfél (nagydarab kigyúrt pasas) az autójával megpróbált leszorítani az útról...
Persze az ellenfelet sem kell félteni! Ritkán, de előfordul, hogy a legyőzött ellenfél a következő ügyét hozzád hozza, mert személyesen győződött meg a képességeidről. A tipikus ebben a körben azért inkább az, hogy cseppet sem pozitív jelzőkkel illetnek, ezért tartjuk úgy, hogy annál jobban dolgoztál, minél jobban utál az ellenfél, és ha dícsér, akkor valamit elrontottál! Múltkor az általam megnyert pert követően az ellenfél a folyosón arról értekezett nagyhangon, hogy én az ő pénzén is (gondolom az adójára értette) végeztem az egyetemet, ezért különösen felháborító, hogy az így szerzett tudásomat ellene fordítom. A legdurvább eddig mégiscsak az volt, amikor a tárgyalás után a pert elvesztő ellenfél (nagydarab kigyúrt pasas) az autójával megpróbált leszorítani az útról...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése