Ingatlanmaffia?

Egy minapi esetem egyesíti magában két tipikus bűncselekménytípus elemeit: ingatlanmaffia, és állami támogatások lenyúlása ("szocpolcsalás").
Az elkövetők: egy Seholsincsben igen ismert roma (SIR) család tagjai.
A sértettek: egy lecsúszott alkesz (LAK) háztulajdonos, és a magyar állam.
A történetet végignézve mindez kérdésessé válik.

Zsarolás

A Kékfény május 7.-ei adásában szerepelt egy eset, amelyben egy tizenéves fiú, alkalmazottai útján cégvezetőket vett rá általuk meg nem rendelt, és így igénybe sem vett szolgáltatás árának megfizetésére.

Az alkalmazottaknak telefonon kellett felhívniuk a potenciális áldozatokat, és magukat ügyvédnek kiadva peres eljárással, végrehajtással fenyegetniük őket. A tudósítás szerint sokan meg is ijedtek annyira, hogy fizessenek. Nem akarok senkit megsérteni, de ezt ügyvédként hallgatni kifejezetten vicces. Vicces, mert olyan jól mutatja milyen sztereotípiák élnek az emberek fejében az ügyvédekről: az ügyvéd üldögél az irodájában elintéz pár telefont és dől a lé, vagy kopogtat a végrehajtó.
Hát nem.
Kicsit is komoly ügyvéd soha, ismétlem soha nem intéz ilyen ügyet telefonon. A telefonhívás nehezen bizonyítható, hiszen a szolgáltató alapból ilyen adatot nem ad ki, csak hatósági megkeresésre (és nem, a részletes híváslista csak részleges telefonszámot mutat), és akkor is nehéz bizonyítani azt hogy a telefont ki vette fel, és mi hangzott el. Ha a beszélgetést bármelyik fél felveszi a másik fél hozzájárulása nélkül, azzal meg jogsértést követ el. Az ügyvéd tehát minden esetben írásos felszólítást küld, igazolható módon, minimum ajánlottan. Ez az egyik első dolog amire egy ügyvédjelöltet megtanítanak. (Bár manapság már olyat is hallottam, hogy az első ügyvédjelölti oktatás témája: ha bemegyünk valahová, akkor köszönünk; de ez már egy másik történet lesz.)
Szóval tessék erre odafigyelni, aki telefonon fenyeget, handabandázik, az vagy nem ügyvéd, vagy olyan ügyvéd, akit én sem vennék komolyan.

Hitelkárosultak?

Egy minapi blogbejegyzésben érdekes felvetést olvastam, amely szerint világméretű csalás áldozatai lettünk, és ez ellen birka módon mi nem is tiltakozunk. A szerző perek tömeges méretű indítását javasolja, az igazunk bizonyítása, és a bankok helyretétele érdekében.

Kollégákról 2.

A főváros vidék ellentét a jogászi szakmákon belül is jól láthatóan megjelenik. A fővárosi bírók és ügyvédek a vidékieket tudatlan büdös bunkóknak tartják, a vidéki bírók és ügyvédek pedig a fővárosiakról gondolják, hogy érdemtelenül felfuvalkodott hólyagok.

Kollégákról

Van az a kolléga akit egyöntetűen mindenki utál a kamarán belül. Részben azért, mert gyenge felkészültségét alacsony árakkal ellensúlyozza (mielőtt ujjonganál, hogy ez milyen jó az ügyfélnek, azért gondold végig miért is jó az, ha keveset fizetsz ugyan, de az ügyedet nem intézik el, vagy éppen jól elintézik...), részben meg azért, mert lételeme az etikátlan magatartás. Nincs olyan hónap amikor legalább egy becsapott, elégedetlen ügyfél nem panaszolja be a kamaránál. Több éve büntetőeljárás folyik ellene, de az ártatlanság vélelme őt is megilleti. Az ügyvédjelöltek messzire kerülik, sajátja nincs is (nyilván a fizetés körüli differenciák miatt), de más jelöltje sem vállal nála helyettesítést, mert vagy az óradíjat nem fizeti ki, vagy az aktát nem adja oda, vagy mindkettőt, és roppant kínos tud lenni ha úgy kell védőbeszédet mondanod, hogy még a vádiratot sem olvastad.

Ha látom hogy vele kerülök szembe, akkor tudom, hogy a per gyors, és mindenki számára elfogadható lezárásáról szó sem lehet, az többéves véres, gyalázkodó küzdelemmé fog fajulni, amelynek célja az ellenfél megsemmisítése, betonba döngölése. A beadványait mindig késve és hiányosan adja be, a határidőket sorban elmulasztja, gyötrelem vele tárgyalni a durva személyeskedései miatt. Ő nem gondol arra, hogy a per egysze csak véget fog érni, a felek távoznak, mi pedig ott maradunk egy kamarában.

Nem az a gond, hogy az ügyfele érdekeit védi - a legtöbb ügyvéd természetesen mindent megtesz az ügyfele érdekében -, hanem az, hogy azonosul az ügyfelével, az ellenfél ügyvédjét pedig azonosítja az ellenféllel.

Természetesen még egy etikai eljárás sem indult ellene.

Találós kérdés

Mit érdemel az a vádlott, aki egy közel nyolcvanéves, töpörödött kis öregasszony (a jó súlyban levő vádlott derekáig ért) utolsó pénzét erőszakkal (két ökölütés) elveszi, közben az éppen előtte ebédre (!) vásárolt csirkelábat szanaszét dobálja?

Ügyféltipológia 3.

Sok mindent nem értek az emberi lélekben, de azt az ügyfelet aki a saját ügyvédjének hazudik, végképp nem értem.