Ügyféltipológia 5.

Az egészségüggyel, oktatással kapcsolatban gyakran hallani azt a mondást, hogy ami ingyen van, azt az emberek nem becsülik meg. Nincs ez másként a mi szakmánkban sem. Lényeges a különbség a pártfogó ügyvédi képviseletet igénybevevő (tehát munkadíjat nem fizető) ügyfél, és a megbízási díjat fizető ügyfél között. Csak az előbbi kér időpontot a személyes konzultációra, az utóbbi beállít amikot neki megfelel, és elvárja hogy azonnal fogadd. Az előbbi ha felhív, megkérdezi ráérsz-e most beszélni vele, az utóbbi elvárja, hogy te hívd fel, mert ő erre nem pocsékolja a pénzét. Ezt a szemérmesebbek úgy oldják meg, hogy megcsörgetik a telefonodat egyszer, aztán várják a visszahívást. (Én ennek nem dőlök be, ilyenkor egy-két nap után szemrehányólag felhívnak, miért nem kerestem őket?!) A kevésbé szemérmesek viszont nyíltan közlik, hogy nekik erre nincs pénzük, tehát neked kell hívnod őket, vagy küldenek egy "hívjon fel!" SMS-t. (Én ebbe sem szoktam belemenni, ebből van is sértődés.) Elhúzódó eljárás, sokadik tárgyalás, vagy beadvány után csak az előbbi kérdezi meg, hogy kell-e további munkadíjat fizetnie, az utóbbi viszont noha neki egyáltalán nem kell fizetnie, elvárja hogy munkaidőn kívül is állandóan készenlétben állj. Volt olyan ügyfelem, aki ugyan nyugdíjasként egész nap ráért, mégis rendszeresen reggel hétkor, illetve este hétkor hívott. Amikor emlékeztettem, hogy munkaidőn kívül vagyunk, vidáman azt mondta, hogy éppen ezért hív ilyenkor, mert így biztosan ráérek vele beszélni. A pártfogolt ügyfelek egy altípusa, aki ha már nálam jár, az összes jogi természetű problémájára tanácsot kér, és előtte még összegyűjti a családtagok és a szomszédok kérdéseit is. Szóval ami ingyen van az nem ér semmit, de azért jólesik kicsit potyázni.

Évtizedes perek

Normális emberi számítást meghaladó hosszúságú perek természetesen nálunk, Seholsincsben is vannak, számunkra sem ismeretlen jelenség az, amiről az Index címlapon ír. Különösen tetszik a bírósági statisztika, amely szerint ilyen sok évig elhúzódó ügyek Magyarországon nincsenek is. Olyan nyilvántartás ugyan, amely az ügyfél szemszögéből számítja egy per időtartamát nincs, az előzményi iratok azonban minden aktában megvannak, így ez is könnyedén megállapítható volna. A bíróságoknak azonban ez nem érdeke, hiszen akkor gyakrabban felmerülhetne az ügyek elhúzódása miatt a bíróságok kártérítési felelőssége, és nem lehetne az ügyek elhúzódásáért az ügyvédeket hibáztatni. Vidéken a két tárgyalás között eltelő időtartam átlagosan két hónap, de a fővárosban ez inkább hat hónap, így ha valamilyen okból a tárgyalás elmarad, vagy halasztani kell, már egy évnél járunk! Volt olyan munkaügyi perem, amelyben a bíróság az első érdemi tárgyalást másfél év elteltével tartotta!

Cseles dolog a bírósági statisztika is! A bíróság számára az ügy befejezésének számít az is, ha az ügyet leszüneteltetik, vagy másik bíróságra átteszik. Egy polgári peremben a városi bíróság megállapította hatáskörének hiányát, és áttette az ügyet a megyére: egy ügy befejezve, három hónapon belül. A megye is megállapította hatáskörének hiányát, szerinte az ügy mégis a városra tartozik, felterjesztette eljáró bíróság kijelölése végett: másik ügy is befejezve, szintén három hónapon belül! Az LB kijelölte az eljáró bíróságot az elsőként is eljárt városi bíróság személyében: harmadik ügy három hónapon belül befejezve. A városon az ügy új szám alatt indult, tavaszból tél lett mire elkezdték az érdemi tárgyalást, de négyből három ügyet már le is zártak! Ja, hogy az ügyfél még mindig vár a pénzére? Hát kérem, ez a rendszer hibája, nem a miénk!

Orvosi műhiba újra

Megszületett az ítélet a vércukormérőt nem ismerő orvos esetében, az indoklás ugyan nem ismert, de a büntetés kb. az, amit ilyen ügyben várni lehetett. Ami miatt még foglalkozom az üggyel, az a vádlottal készült, a héten megjelent interjú.

A családon belüli erőszakról

Mostanra már mindenki elmondta véleményét a témáról pro és kontra, és úgy tűnik az ezért küzdők meg is kapják amit akarnak, a kapcsolati (aka: családon belüli) erőszak önálló tényállás lesz a Büntető Törvénykönyvben. Van ugyan véleményem a témáról, mégsem azt akarom kifejteni (merthogy az szigorúan magánvélemény), pusztán jogászi szemmel igyekszem nézni azt a kérdést, hogy valóban  szükség van-e önálló tényállásra, vagy azoknak van igazuk, akik szerint ezen cselekmények mindegyikére van megfelelő tényállás a jelenlegi Btk.-ban?

Kontár ügyvédek

"A" és "B" valamikor házasok voltak, "B" házában éltek két gyerekükkel, de "B", ahogy az lenni szokott, szerelmes lett és elköltözött hazulról, a gyerekek "A"-val maradtak. "A" hamarosan ügyvédet fogadott és megindította a bontópert. A válás, a gyermekek elhelyezése és tartása nem okozott gondot, de "B" szeretett volna a saját, a nagymamájától örökölt házában élni, ezért kérte hogy "A" költözzön el onnan. "A"-nak viszont saját háza nem volt, albérletbe költözni pedig nem akart, ezért arra hivatkozott, hogy az ingatlan közös felújítása során abban ő is tulajdont szerzett. A bíróság szakértő véleménye alapján meg is állapított néhány századrésznyi tulajdont a javára, de ez persze kevés ahhoz, hogy valaki egy egész házat használhasson. "B" kérte a tulajdonközösség megszüntetését, és jelezte, hogy megváltja "A" tulajdonrészét, "A" pedig jelezte, hogy neki nincs pénze "B"-t kifizetni. Az elsőfokú bíróság ennek ellenére "A"-t kötelezte "B" majdnem száz százaléknyi tulajdonrészének megváltására, ami teljességgel érthetetlen, meg merem kockáztatni: hibás bírói döntés. Ez – nem is olyan ritkán – előfordul, de a másodfok létét éppen az ilyen hibák helyretétele indokolja. "B" nem fellebbezett, hiszen az ítélet alapján járt neki annyi pénz, amiből másik házat vehetett volna, és mivel ő ügyvéd nélkül járt el, senki nem világosíthatta fel arról, hogy ez az ítélet végrehajthatatlan lesz. "A" természetesen fellebbezett, legalábbis ő azt hitte…

Vállalkozásfejlesztés

Blogger kollega szívemből szólt, de azért hozzátennék még néhány további dolgot, ami kifejezetten a mi szakmánkat érinti.

Ügyféltipológia 4.

Mit érdemel az az ügyfél, aki sorozatosan nem jön el az előre leegyeztetett időpontokban, és értesítést sem küld? Mit lehet kezdeni az olyan ügyféllel, aki bár ragaszkodik ahhoz hogy ügyvédje legyen, ennek ellenére mindent megtesz azért hogy ne tudd képviselni?! Értem ezalatt azt, hogy fontos iratokat elkér, majd nem adja vissza, amikor szoros határidővel nyilatkozni kellene eltűnik, persze munkadíjat se nagyon akar fizetni... Tudtod nélkül saját beadványoka készít, melyek létezéséről sem értesít, így csak a tárgyaláson a bírótól értesüls arról, hogy miért is pereskedsz. Ha pert nyersz neki örül, kézzelfogható hálát ígér, aztán nyom nélkül eltűnik. Ha pedig vesztesz, akkor mégcsak nem is ígér semmit. (És az még a jobbik eset.)
Bontóperekben, gyermekelhelyezési perekben bukkan fel az a sértett fél, akit elhagytak, és ezért minden eszközzel bosszút áll. Elzárja, uszítja a közös gyereket, a kapcsolattartást szabotálja (a gyerek valahogy mindig beteg), igyekszik zaklatni volt párját és annak új kapcsolatát. Volt társa ott maradt holmiját tönkreteszi, a megosztásra váró vagyontárgyakat inkább megrongálja, mint hogy a másiknak jusson valami. Minden szóbajöhető hatóságnál feljelenti, egészen addig hogy már hetente kell idézésekre megjelennie. E-mail-ek, SMS-k, telefonhívások tömegével árasztja el, de az IWIW és a Facebook is csodás lehetőségeket rejt a másik lejáratására. Semmilyen ésszerű kopromisszumra nem hajlandó, emelt fővel menetel egészen addig, amíg végképp tönkre nem tesz maga körül mindent és mindenkit.
Kiborító az az ügyfél is, aki annyira link, hogy folyton zavaros ügyekbe keveredik, állandóan beperelik, vagy ő perel, tartozik valakinek, vagy neki tartoznak, végrehajtás végrehajtás hátán. Papírja semmiről nincs, a tanúként szóbajöhető haverjai rendes nevét sem tudja. Egy történetet százféleképpen mesél el, így akkor sem tudod megvédeni, ha történetesen véletlenül igaza van.

A közös ezekben, hogy ilyen ügyeket nem szabad elvállalni, ezekből jól kijönni nem lehet. Miért csinálom mégis? Élni kell...