elítélt orvos

Hosszú ideje ő az első orvos akit végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek. [Mi mehet ott Szentesen! Csak írd be a gugliba a "szentesi orvos" kifejezést, és elcsodálkozol.] Az esetről tudósított a "Kékfény" is. Önmagában is hír értékű a dolog, mert - "természetesen" Geréb Ágnest kivéve - Magyarországon nem szokás orvosokat börtönbe küldeni. Amiért én foglalkozom vele, az a "Kékfény" riportban is látható és hallható szakértői magatartás.

Az idő pénz!

Nem vagyok birkatürelemmel megáldva, de mindenféle emberi bunkóság közül leginkább az háborít fel, amikor az időmet lopják. Alapvető jogomnak tekintem ugyanis, hogy az időmmel magam rendelkezzem, a napomat én osszam be.

Mai történet: szakértői szemlén vettem részt, aminek időpontjáról a szakértő tájékoztatott. Amikor a helyszínre értem kiderült, hogy több vizsgálatot végez egymás után, és mindenkit ugyanarra az időpontra hívott. Az okot firtató kérdésemre az volt a válasz, hogy ha mindenkit külön időpontra hívnának, akkor ők nem tudnának haladni, hiszen ha valaki nem jön el, akkor nekik kell várniuk a következő ügyfélre. Egyrészt bosszantó, hogy mások neveletlensége miatt nekem van kellemetlenségem, másrészt a magyarázat nem is igaz, hiszen az ügyfélnek a szemlén nem kötelező részt vennie (ez csak lehetőség), azt a távollétében is lefolytatják. Vagyis a titkárnő azzal spórolt meg egy kb. tízperces munkát (időbeosztás készítése, és az időpontok cseréje az egyenlevelekben), hogy nyolc ember egész délutánját tette tönkre.

Elgondolkodtató, hogy miért nem tisztelik az emberek a másik idejét, és ezzel őt magát sem. Tipikus hogy a tárgyalások késve kezdődnek, mert

- a bíró az általa kitűzött időpont után érkezik meg a bíróság épületébe, 

- pontos érkezést követően 15-20 percet üldögél a tárgyalóban mire behívja a megidézetteket,

- félórás időközökkel tűzi ki a tárgyalásokat, miközben első ránézésre látható, hogy egyikkel sem lehet ennyi idő alatt végezni,

- a tárgyalás valamilyen okból elmarad, de a megidézetteket nem értesítik, így ott tudják meg a bíróságon, hogy feleslegesen jöttek.

Ez különösen azért felháborító, mert ha az ügyvéd, vagy az ügyfél, a tanú, a vádlott  nem jelenik meg, vagy akár csak késik, megbírságolják.

Nagyon gyakran fordul elő az is, hogy az ügyfél a megbeszélt időpontban nem jelenik meg, mert:

- az utolsó pillanatban lemondja,

- eltévesztette a dátumot, és a következő szerdára gondolt,

- közbejött neki valami, de nem is szólt, mert minek azt? 

Másik fajta ügyfél aki mindenféle bejelentés nélkül állít be, mert:

- csak pár rövid kérdése lenne,

- csak egy papírra volna szüksége.

Ugyanez az élet minden területén jellemző, gondoljunk csak arra mennyit állunk sorba az orvosnál, bankban, postán, nagyáruházakban. Pici odafigyeléssel mindez megszüntethető volna, és mindenki jobban érezné magát.

Kezdjük el végre tisztelni egymást!

Ügyvédjelöltnek jó lenni?

Az emberek azt gondolják ügyvédnek nagyon jó lenni, akkor tehát nyilván jó lehet ügyvédjelöltnek is lenni. Blogger kollega munkahelyi történetekre szakosodott blogjában felbukkant egy ilyen témájú írás.

Az ördögi végrehajtó Frissítve!

Frissítve!
A Blikk önkéntes hadjárata rendületlenül folyik, de lassan érkeznek az információk a másik oldalról is, és megszólalt maga a végrehajtó is.


Ha a Blikk rákap egy témára akkor nehezen ereszti, így történt ez Lippai László könnyes-bús történetével is, melynek nyomán mostanra tömegmozgalom szerveződött, aminek a bulvárlap még élére is áll: az eladás mindenek felett! A végrehajtó  megkapta eposzi jelzőjét, az olvasóközönség - akire a képszerkesztő jóvoltából - ördögi tekintettel mered a fotóról, egy emberként utálja,  az újság ügyvédje törvénytelennek minősíti az eljárását, miközben a végrehajtó a konkrét ügyekben nem nyilatkozhat, így meg sem védheti magát.

Egy gyerekelhelyezési per története

Ági életében Pisti volt az első szerelem. Emiatt adta fel olyan nehezen az illúzióit, ezért fogadta el, hogy ő a családfenntartó, mert Pisti valahogy sosem tudott egy munkahelyen sem megmaradni, ezért tűrte a gorombaságokat, időnként pofonokat. Amikor azonban már minden percével el kellett számolnia, amikor már a wc-re sem mehetett egyedül, úgy döntött hogy elmegy a gyerekekkel együtt. A legkisebb még nem volt egy éves sem.

Ügyféltipológia 5.

Az egészségüggyel, oktatással kapcsolatban gyakran hallani azt a mondást, hogy ami ingyen van, azt az emberek nem becsülik meg. Nincs ez másként a mi szakmánkban sem. Lényeges a különbség a pártfogó ügyvédi képviseletet igénybevevő (tehát munkadíjat nem fizető) ügyfél, és a megbízási díjat fizető ügyfél között. Csak az előbbi kér időpontot a személyes konzultációra, az utóbbi beállít amikot neki megfelel, és elvárja hogy azonnal fogadd. Az előbbi ha felhív, megkérdezi ráérsz-e most beszélni vele, az utóbbi elvárja, hogy te hívd fel, mert ő erre nem pocsékolja a pénzét. Ezt a szemérmesebbek úgy oldják meg, hogy megcsörgetik a telefonodat egyszer, aztán várják a visszahívást. (Én ennek nem dőlök be, ilyenkor egy-két nap után szemrehányólag felhívnak, miért nem kerestem őket?!) A kevésbé szemérmesek viszont nyíltan közlik, hogy nekik erre nincs pénzük, tehát neked kell hívnod őket, vagy küldenek egy "hívjon fel!" SMS-t. (Én ebbe sem szoktam belemenni, ebből van is sértődés.) Elhúzódó eljárás, sokadik tárgyalás, vagy beadvány után csak az előbbi kérdezi meg, hogy kell-e további munkadíjat fizetnie, az utóbbi viszont noha neki egyáltalán nem kell fizetnie, elvárja hogy munkaidőn kívül is állandóan készenlétben állj. Volt olyan ügyfelem, aki ugyan nyugdíjasként egész nap ráért, mégis rendszeresen reggel hétkor, illetve este hétkor hívott. Amikor emlékeztettem, hogy munkaidőn kívül vagyunk, vidáman azt mondta, hogy éppen ezért hív ilyenkor, mert így biztosan ráérek vele beszélni. A pártfogolt ügyfelek egy altípusa, aki ha már nálam jár, az összes jogi természetű problémájára tanácsot kér, és előtte még összegyűjti a családtagok és a szomszédok kérdéseit is. Szóval ami ingyen van az nem ér semmit, de azért jólesik kicsit potyázni.

Évtizedes perek

Normális emberi számítást meghaladó hosszúságú perek természetesen nálunk, Seholsincsben is vannak, számunkra sem ismeretlen jelenség az, amiről az Index címlapon ír. Különösen tetszik a bírósági statisztika, amely szerint ilyen sok évig elhúzódó ügyek Magyarországon nincsenek is. Olyan nyilvántartás ugyan, amely az ügyfél szemszögéből számítja egy per időtartamát nincs, az előzményi iratok azonban minden aktában megvannak, így ez is könnyedén megállapítható volna. A bíróságoknak azonban ez nem érdeke, hiszen akkor gyakrabban felmerülhetne az ügyek elhúzódása miatt a bíróságok kártérítési felelőssége, és nem lehetne az ügyek elhúzódásáért az ügyvédeket hibáztatni. Vidéken a két tárgyalás között eltelő időtartam átlagosan két hónap, de a fővárosban ez inkább hat hónap, így ha valamilyen okból a tárgyalás elmarad, vagy halasztani kell, már egy évnél járunk! Volt olyan munkaügyi perem, amelyben a bíróság az első érdemi tárgyalást másfél év elteltével tartotta!

Cseles dolog a bírósági statisztika is! A bíróság számára az ügy befejezésének számít az is, ha az ügyet leszüneteltetik, vagy másik bíróságra átteszik. Egy polgári peremben a városi bíróság megállapította hatáskörének hiányát, és áttette az ügyet a megyére: egy ügy befejezve, három hónapon belül. A megye is megállapította hatáskörének hiányát, szerinte az ügy mégis a városra tartozik, felterjesztette eljáró bíróság kijelölése végett: másik ügy is befejezve, szintén három hónapon belül! Az LB kijelölte az eljáró bíróságot az elsőként is eljárt városi bíróság személyében: harmadik ügy három hónapon belül befejezve. A városon az ügy új szám alatt indult, tavaszból tél lett mire elkezdték az érdemi tárgyalást, de négyből három ügyet már le is zártak! Ja, hogy az ügyfél még mindig vár a pénzére? Hát kérem, ez a rendszer hibája, nem a miénk!