elítélt orvos

Hosszú ideje ő az első orvos akit végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek. [Mi mehet ott Szentesen! Csak írd be a gugliba a "szentesi orvos" kifejezést, és elcsodálkozol.] Az esetről tudósított a "Kékfény" is. Önmagában is hír értékű a dolog, mert - "természetesen" Geréb Ágnest kivéve - Magyarországon nem szokás orvosokat börtönbe küldeni. Amiért én foglalkozom vele, az a "Kékfény" riportban is látható és hallható szakértői magatartás.

Az idő pénz!

Nem vagyok birkatürelemmel megáldva, de mindenféle emberi bunkóság közül leginkább az háborít fel, amikor az időmet lopják. Alapvető jogomnak tekintem ugyanis, hogy az időmmel magam rendelkezzem, a napomat én osszam be.

Mai történet: szakértői szemlén vettem részt, aminek időpontjáról a szakértő tájékoztatott. Amikor a helyszínre értem kiderült, hogy több vizsgálatot végez egymás után, és mindenkit ugyanarra az időpontra hívott. Az okot firtató kérdésemre az volt a válasz, hogy ha mindenkit külön időpontra hívnának, akkor ők nem tudnának haladni, hiszen ha valaki nem jön el, akkor nekik kell várniuk a következő ügyfélre. Egyrészt bosszantó, hogy mások neveletlensége miatt nekem van kellemetlenségem, másrészt a magyarázat nem is igaz, hiszen az ügyfélnek a szemlén nem kötelező részt vennie (ez csak lehetőség), azt a távollétében is lefolytatják. Vagyis a titkárnő azzal spórolt meg egy kb. tízperces munkát (időbeosztás készítése, és az időpontok cseréje az egyenlevelekben), hogy nyolc ember egész délutánját tette tönkre.

Elgondolkodtató, hogy miért nem tisztelik az emberek a másik idejét, és ezzel őt magát sem. Tipikus hogy a tárgyalások késve kezdődnek, mert

- a bíró az általa kitűzött időpont után érkezik meg a bíróság épületébe, 

- pontos érkezést követően 15-20 percet üldögél a tárgyalóban mire behívja a megidézetteket,

- félórás időközökkel tűzi ki a tárgyalásokat, miközben első ránézésre látható, hogy egyikkel sem lehet ennyi idő alatt végezni,

- a tárgyalás valamilyen okból elmarad, de a megidézetteket nem értesítik, így ott tudják meg a bíróságon, hogy feleslegesen jöttek.

Ez különösen azért felháborító, mert ha az ügyvéd, vagy az ügyfél, a tanú, a vádlott  nem jelenik meg, vagy akár csak késik, megbírságolják.

Nagyon gyakran fordul elő az is, hogy az ügyfél a megbeszélt időpontban nem jelenik meg, mert:

- az utolsó pillanatban lemondja,

- eltévesztette a dátumot, és a következő szerdára gondolt,

- közbejött neki valami, de nem is szólt, mert minek azt? 

Másik fajta ügyfél aki mindenféle bejelentés nélkül állít be, mert:

- csak pár rövid kérdése lenne,

- csak egy papírra volna szüksége.

Ugyanez az élet minden területén jellemző, gondoljunk csak arra mennyit állunk sorba az orvosnál, bankban, postán, nagyáruházakban. Pici odafigyeléssel mindez megszüntethető volna, és mindenki jobban érezné magát.

Kezdjük el végre tisztelni egymást!

Ügyvédjelöltnek jó lenni?

Az emberek azt gondolják ügyvédnek nagyon jó lenni, akkor tehát nyilván jó lehet ügyvédjelöltnek is lenni. Blogger kollega munkahelyi történetekre szakosodott blogjában felbukkant egy ilyen témájú írás.

Az ördögi végrehajtó Frissítve!

Frissítve!
A Blikk önkéntes hadjárata rendületlenül folyik, de lassan érkeznek az információk a másik oldalról is, és megszólalt maga a végrehajtó is.


Ha a Blikk rákap egy témára akkor nehezen ereszti, így történt ez Lippai László könnyes-bús történetével is, melynek nyomán mostanra tömegmozgalom szerveződött, aminek a bulvárlap még élére is áll: az eladás mindenek felett! A végrehajtó  megkapta eposzi jelzőjét, az olvasóközönség - akire a képszerkesztő jóvoltából - ördögi tekintettel mered a fotóról, egy emberként utálja,  az újság ügyvédje törvénytelennek minősíti az eljárását, miközben a végrehajtó a konkrét ügyekben nem nyilatkozhat, így meg sem védheti magát.

Egy gyerekelhelyezési per története

Ági életében Pisti volt az első szerelem. Emiatt adta fel olyan nehezen az illúzióit, ezért fogadta el, hogy ő a családfenntartó, mert Pisti valahogy sosem tudott egy munkahelyen sem megmaradni, ezért tűrte a gorombaságokat, időnként pofonokat. Amikor azonban már minden percével el kellett számolnia, amikor már a wc-re sem mehetett egyedül, úgy döntött hogy elmegy a gyerekekkel együtt. A legkisebb még nem volt egy éves sem.

Ügyféltipológia 5.

Az egészségüggyel, oktatással kapcsolatban gyakran hallani azt a mondást, hogy ami ingyen van, azt az emberek nem becsülik meg. Nincs ez másként a mi szakmánkban sem. Lényeges a különbség a pártfogó ügyvédi képviseletet igénybevevő (tehát munkadíjat nem fizető) ügyfél, és a megbízási díjat fizető ügyfél között. Csak az előbbi kér időpontot a személyes konzultációra, az utóbbi beállít amikot neki megfelel, és elvárja hogy azonnal fogadd. Az előbbi ha felhív, megkérdezi ráérsz-e most beszélni vele, az utóbbi elvárja, hogy te hívd fel, mert ő erre nem pocsékolja a pénzét. Ezt a szemérmesebbek úgy oldják meg, hogy megcsörgetik a telefonodat egyszer, aztán várják a visszahívást. (Én ennek nem dőlök be, ilyenkor egy-két nap után szemrehányólag felhívnak, miért nem kerestem őket?!) A kevésbé szemérmesek viszont nyíltan közlik, hogy nekik erre nincs pénzük, tehát neked kell hívnod őket, vagy küldenek egy "hívjon fel!" SMS-t. (Én ebbe sem szoktam belemenni, ebből van is sértődés.) Elhúzódó eljárás, sokadik tárgyalás, vagy beadvány után csak az előbbi kérdezi meg, hogy kell-e további munkadíjat fizetnie, az utóbbi viszont noha neki egyáltalán nem kell fizetnie, elvárja hogy munkaidőn kívül is állandóan készenlétben állj. Volt olyan ügyfelem, aki ugyan nyugdíjasként egész nap ráért, mégis rendszeresen reggel hétkor, illetve este hétkor hívott. Amikor emlékeztettem, hogy munkaidőn kívül vagyunk, vidáman azt mondta, hogy éppen ezért hív ilyenkor, mert így biztosan ráérek vele beszélni. A pártfogolt ügyfelek egy altípusa, aki ha már nálam jár, az összes jogi természetű problémájára tanácsot kér, és előtte még összegyűjti a családtagok és a szomszédok kérdéseit is. Szóval ami ingyen van az nem ér semmit, de azért jólesik kicsit potyázni.

Évtizedes perek

Normális emberi számítást meghaladó hosszúságú perek természetesen nálunk, Seholsincsben is vannak, számunkra sem ismeretlen jelenség az, amiről az Index címlapon ír. Különösen tetszik a bírósági statisztika, amely szerint ilyen sok évig elhúzódó ügyek Magyarországon nincsenek is. Olyan nyilvántartás ugyan, amely az ügyfél szemszögéből számítja egy per időtartamát nincs, az előzményi iratok azonban minden aktában megvannak, így ez is könnyedén megállapítható volna. A bíróságoknak azonban ez nem érdeke, hiszen akkor gyakrabban felmerülhetne az ügyek elhúzódása miatt a bíróságok kártérítési felelőssége, és nem lehetne az ügyek elhúzódásáért az ügyvédeket hibáztatni. Vidéken a két tárgyalás között eltelő időtartam átlagosan két hónap, de a fővárosban ez inkább hat hónap, így ha valamilyen okból a tárgyalás elmarad, vagy halasztani kell, már egy évnél járunk! Volt olyan munkaügyi perem, amelyben a bíróság az első érdemi tárgyalást másfél év elteltével tartotta!

Cseles dolog a bírósági statisztika is! A bíróság számára az ügy befejezésének számít az is, ha az ügyet leszüneteltetik, vagy másik bíróságra átteszik. Egy polgári peremben a városi bíróság megállapította hatáskörének hiányát, és áttette az ügyet a megyére: egy ügy befejezve, három hónapon belül. A megye is megállapította hatáskörének hiányát, szerinte az ügy mégis a városra tartozik, felterjesztette eljáró bíróság kijelölése végett: másik ügy is befejezve, szintén három hónapon belül! Az LB kijelölte az eljáró bíróságot az elsőként is eljárt városi bíróság személyében: harmadik ügy három hónapon belül befejezve. A városon az ügy új szám alatt indult, tavaszból tél lett mire elkezdték az érdemi tárgyalást, de négyből három ügyet már le is zártak! Ja, hogy az ügyfél még mindig vár a pénzére? Hát kérem, ez a rendszer hibája, nem a miénk!

Orvosi műhiba újra

Megszületett az ítélet a vércukormérőt nem ismerő orvos esetében, az indoklás ugyan nem ismert, de a büntetés kb. az, amit ilyen ügyben várni lehetett. Ami miatt még foglalkozom az üggyel, az a vádlottal készült, a héten megjelent interjú.

A családon belüli erőszakról

Mostanra már mindenki elmondta véleményét a témáról pro és kontra, és úgy tűnik az ezért küzdők meg is kapják amit akarnak, a kapcsolati (aka: családon belüli) erőszak önálló tényállás lesz a Büntető Törvénykönyvben. Van ugyan véleményem a témáról, mégsem azt akarom kifejteni (merthogy az szigorúan magánvélemény), pusztán jogászi szemmel igyekszem nézni azt a kérdést, hogy valóban  szükség van-e önálló tényállásra, vagy azoknak van igazuk, akik szerint ezen cselekmények mindegyikére van megfelelő tényállás a jelenlegi Btk.-ban?

Kontár ügyvédek

"A" és "B" valamikor házasok voltak, "B" házában éltek két gyerekükkel, de "B", ahogy az lenni szokott, szerelmes lett és elköltözött hazulról, a gyerekek "A"-val maradtak. "A" hamarosan ügyvédet fogadott és megindította a bontópert. A válás, a gyermekek elhelyezése és tartása nem okozott gondot, de "B" szeretett volna a saját, a nagymamájától örökölt házában élni, ezért kérte hogy "A" költözzön el onnan. "A"-nak viszont saját háza nem volt, albérletbe költözni pedig nem akart, ezért arra hivatkozott, hogy az ingatlan közös felújítása során abban ő is tulajdont szerzett. A bíróság szakértő véleménye alapján meg is állapított néhány századrésznyi tulajdont a javára, de ez persze kevés ahhoz, hogy valaki egy egész házat használhasson. "B" kérte a tulajdonközösség megszüntetését, és jelezte, hogy megváltja "A" tulajdonrészét, "A" pedig jelezte, hogy neki nincs pénze "B"-t kifizetni. Az elsőfokú bíróság ennek ellenére "A"-t kötelezte "B" majdnem száz százaléknyi tulajdonrészének megváltására, ami teljességgel érthetetlen, meg merem kockáztatni: hibás bírói döntés. Ez – nem is olyan ritkán – előfordul, de a másodfok létét éppen az ilyen hibák helyretétele indokolja. "B" nem fellebbezett, hiszen az ítélet alapján járt neki annyi pénz, amiből másik házat vehetett volna, és mivel ő ügyvéd nélkül járt el, senki nem világosíthatta fel arról, hogy ez az ítélet végrehajthatatlan lesz. "A" természetesen fellebbezett, legalábbis ő azt hitte…

Vállalkozásfejlesztés

Blogger kollega szívemből szólt, de azért hozzátennék még néhány további dolgot, ami kifejezetten a mi szakmánkat érinti.

Ügyféltipológia 4.

Mit érdemel az az ügyfél, aki sorozatosan nem jön el az előre leegyeztetett időpontokban, és értesítést sem küld? Mit lehet kezdeni az olyan ügyféllel, aki bár ragaszkodik ahhoz hogy ügyvédje legyen, ennek ellenére mindent megtesz azért hogy ne tudd képviselni?! Értem ezalatt azt, hogy fontos iratokat elkér, majd nem adja vissza, amikor szoros határidővel nyilatkozni kellene eltűnik, persze munkadíjat se nagyon akar fizetni... Tudtod nélkül saját beadványoka készít, melyek létezéséről sem értesít, így csak a tárgyaláson a bírótól értesüls arról, hogy miért is pereskedsz. Ha pert nyersz neki örül, kézzelfogható hálát ígér, aztán nyom nélkül eltűnik. Ha pedig vesztesz, akkor mégcsak nem is ígér semmit. (És az még a jobbik eset.)
Bontóperekben, gyermekelhelyezési perekben bukkan fel az a sértett fél, akit elhagytak, és ezért minden eszközzel bosszút áll. Elzárja, uszítja a közös gyereket, a kapcsolattartást szabotálja (a gyerek valahogy mindig beteg), igyekszik zaklatni volt párját és annak új kapcsolatát. Volt társa ott maradt holmiját tönkreteszi, a megosztásra váró vagyontárgyakat inkább megrongálja, mint hogy a másiknak jusson valami. Minden szóbajöhető hatóságnál feljelenti, egészen addig hogy már hetente kell idézésekre megjelennie. E-mail-ek, SMS-k, telefonhívások tömegével árasztja el, de az IWIW és a Facebook is csodás lehetőségeket rejt a másik lejáratására. Semmilyen ésszerű kopromisszumra nem hajlandó, emelt fővel menetel egészen addig, amíg végképp tönkre nem tesz maga körül mindent és mindenkit.
Kiborító az az ügyfél is, aki annyira link, hogy folyton zavaros ügyekbe keveredik, állandóan beperelik, vagy ő perel, tartozik valakinek, vagy neki tartoznak, végrehajtás végrehajtás hátán. Papírja semmiről nincs, a tanúként szóbajöhető haverjai rendes nevét sem tudja. Egy történetet százféleképpen mesél el, így akkor sem tudod megvédeni, ha történetesen véletlenül igaza van.

A közös ezekben, hogy ilyen ügyeket nem szabad elvállalni, ezekből jól kijönni nem lehet. Miért csinálom mégis? Élni kell...

Az előzetes

Az előzetes letartóztatás elrendelése körül nagy az értetlenség, és itt is sok "társadalmi elvárás"-nak kell megfelelnie a bíróknak. Sajnos azt kell mondanom, hogy ebben a kérdésben korántsem olyan karakának mint legutóbb Darák Péter, a Kúria elnöke, itt sok a vállalhatalan döntés. Persze ők azért büszkén vállalják! A bírói kar egy részében, és a rendőrök közt általánosan elterjedt valamiféle küldetéstudat, miszerint: harcolunk a bűn ellen. Emiatt aztán sokszor túlzásokba esnek, és meg nem engedett eszközöket alaklamaznak, vagy megengedett eszközzel élnek ugyan, de tilos módon használják azt.

A helyettesítésről

A helyettesítés mindig kényes téma, hiszen a fizető ügyfél elvárja, hogy a pénzéért a lehető legjobb szolgáltatásban részesüljön, az az ügyvéd képviselje, védje akit ő kiválasztott (a nem fizető meg méginkább). Könnyű azonban belátni, hogy ez nem mindig megoldható, sőt időnként megoldhatatlan. Az ügyfél viszont, ahogy egy kollégánk kitűnően megfogalmazta, csak a halotti anyakönyvi kivonatot fogadja el igazolásképpen.

A határidőkről...

Bizony a határidőkről, amelyek úgy tűnik, csak minket ügyvédeket kötnek. Mostanában minden eljárási törvényt annak érdekében módosítanak, hogy azok a minden hájjal megkent piszok ügyvédek az eljárásokat ne késleltethessék az eljárások ne húzódhassanak el a végtelenségig. Mintha az eljárások elhúzódását az ügyvédek okoznák! Most a büntetőeljárásokról nem is ejtek szót, ugyanis nagy megelégedéssel tölt el, hogy végre sikerült elsőfokú ítéletet kapnom egy több mint tíz (!) éve húzódó ügyben. Nem, nem emberek megöléséről, vagy hasonló súlyos ügyről van szó, szimpla adócsalás. Csupán a polgári ügyekben szerzett tapasztalataim alapján is azt mondhatom azonban, hogy az ügyvédek húzzák el az ügyeket.

Ma egy bíró megteheti, hogy nyugdíjba menetele előtt fél évvel már egyszerűen nem tűz ki tárgyalást.

Az is következmények nélkül eljátszható, hogy a meghozott, és kihirdetett ítéletet hónapokig nem foglalja írásba (eddigi rekordom hat hónap, már alakul a következő).

Szakértő kirendelése is telt már hat hónapba, és arról se feledkezzünk meg, hogy szakvélemény előterjesztése is eltarthat ugyanennyi ideig (ami gyermekelhelyezési ügyben nem épp dicséretes).

Külföldi peres fél esetén az iratok fordítása és kézbesítése ugyanennyi. Postagalamb viszi?!

Kívánatos volna tehát az eljárások gyorsabbá tétele, de nem kellene minden fronton küzdeni, nemcsak az ügyvédek ellen hergelni?

Felmentésre utaznak a csepeli kettős gyilkosság védői?

Természetesen, ha a vádlottak tagadják a bűnösségüket! Szenzációhajhász cím, némileg korrektebb tartalom. És persze már megint azonosítjuk az ügyvédet ügyfelével, a védőt a vádlottal. Talán már említettem, de ha nem, akkor most megteszem, hogy az ügyvéd kötve van védence nyilatkozatához. Míg polgári ügyben jogomban áll (sőt kötelességem) a rosszhiszemű ügyféltől kapott megbízást felmondani, addig büntetőügyben tartanom kell magam a vádlott vallomásához. Emiatt ha a vádlott nincs beismerésben (és ez bizony gyakran megesik :-) ), akkor az én dolgom az, hogy ezt "elhigyjem". Ha pedig a vádlott ártatlan, nem kérhetek mást, mint felmentést. Ez nem jelenti azt, hogy "erre utazom", vagy hogy komolyan hiszek ebben. Ez a munkám.

Orvosi műhiba?

Kitűnő forrásom a Kékfény, bemutatott egy olyan esetet, amelyről itt a neten már lehetett olvasni.

Ítélet még természetesen nincs, bennem pedig nemcsak emberileg, jogilag is felmerülnek kérdések. Jó volna majd a bíróság ítéletét indoklással együtt olvasni.

Elmélkedések a gyermektartásról

Minapi ügyfelem igen zokon vette egykori barátnőjétől, hogy az beperelte őt gyermektartás iránt, és azt szerette volna tudni, hogy ki lehet-e bújni valahogy a tartási kötelezettség alól. Rossz hírem van: nem.

Ingatlanmaffia?

Egy minapi esetem egyesíti magában két tipikus bűncselekménytípus elemeit: ingatlanmaffia, és állami támogatások lenyúlása ("szocpolcsalás").
Az elkövetők: egy Seholsincsben igen ismert roma (SIR) család tagjai.
A sértettek: egy lecsúszott alkesz (LAK) háztulajdonos, és a magyar állam.
A történetet végignézve mindez kérdésessé válik.

Zsarolás

A Kékfény május 7.-ei adásában szerepelt egy eset, amelyben egy tizenéves fiú, alkalmazottai útján cégvezetőket vett rá általuk meg nem rendelt, és így igénybe sem vett szolgáltatás árának megfizetésére.

Az alkalmazottaknak telefonon kellett felhívniuk a potenciális áldozatokat, és magukat ügyvédnek kiadva peres eljárással, végrehajtással fenyegetniük őket. A tudósítás szerint sokan meg is ijedtek annyira, hogy fizessenek. Nem akarok senkit megsérteni, de ezt ügyvédként hallgatni kifejezetten vicces. Vicces, mert olyan jól mutatja milyen sztereotípiák élnek az emberek fejében az ügyvédekről: az ügyvéd üldögél az irodájában elintéz pár telefont és dől a lé, vagy kopogtat a végrehajtó.
Hát nem.
Kicsit is komoly ügyvéd soha, ismétlem soha nem intéz ilyen ügyet telefonon. A telefonhívás nehezen bizonyítható, hiszen a szolgáltató alapból ilyen adatot nem ad ki, csak hatósági megkeresésre (és nem, a részletes híváslista csak részleges telefonszámot mutat), és akkor is nehéz bizonyítani azt hogy a telefont ki vette fel, és mi hangzott el. Ha a beszélgetést bármelyik fél felveszi a másik fél hozzájárulása nélkül, azzal meg jogsértést követ el. Az ügyvéd tehát minden esetben írásos felszólítást küld, igazolható módon, minimum ajánlottan. Ez az egyik első dolog amire egy ügyvédjelöltet megtanítanak. (Bár manapság már olyat is hallottam, hogy az első ügyvédjelölti oktatás témája: ha bemegyünk valahová, akkor köszönünk; de ez már egy másik történet lesz.)
Szóval tessék erre odafigyelni, aki telefonon fenyeget, handabandázik, az vagy nem ügyvéd, vagy olyan ügyvéd, akit én sem vennék komolyan.

Hitelkárosultak?

Egy minapi blogbejegyzésben érdekes felvetést olvastam, amely szerint világméretű csalás áldozatai lettünk, és ez ellen birka módon mi nem is tiltakozunk. A szerző perek tömeges méretű indítását javasolja, az igazunk bizonyítása, és a bankok helyretétele érdekében.

Kollégákról 2.

A főváros vidék ellentét a jogászi szakmákon belül is jól láthatóan megjelenik. A fővárosi bírók és ügyvédek a vidékieket tudatlan büdös bunkóknak tartják, a vidéki bírók és ügyvédek pedig a fővárosiakról gondolják, hogy érdemtelenül felfuvalkodott hólyagok.

Kollégákról

Van az a kolléga akit egyöntetűen mindenki utál a kamarán belül. Részben azért, mert gyenge felkészültségét alacsony árakkal ellensúlyozza (mielőtt ujjonganál, hogy ez milyen jó az ügyfélnek, azért gondold végig miért is jó az, ha keveset fizetsz ugyan, de az ügyedet nem intézik el, vagy éppen jól elintézik...), részben meg azért, mert lételeme az etikátlan magatartás. Nincs olyan hónap amikor legalább egy becsapott, elégedetlen ügyfél nem panaszolja be a kamaránál. Több éve büntetőeljárás folyik ellene, de az ártatlanság vélelme őt is megilleti. Az ügyvédjelöltek messzire kerülik, sajátja nincs is (nyilván a fizetés körüli differenciák miatt), de más jelöltje sem vállal nála helyettesítést, mert vagy az óradíjat nem fizeti ki, vagy az aktát nem adja oda, vagy mindkettőt, és roppant kínos tud lenni ha úgy kell védőbeszédet mondanod, hogy még a vádiratot sem olvastad.

Ha látom hogy vele kerülök szembe, akkor tudom, hogy a per gyors, és mindenki számára elfogadható lezárásáról szó sem lehet, az többéves véres, gyalázkodó küzdelemmé fog fajulni, amelynek célja az ellenfél megsemmisítése, betonba döngölése. A beadványait mindig késve és hiányosan adja be, a határidőket sorban elmulasztja, gyötrelem vele tárgyalni a durva személyeskedései miatt. Ő nem gondol arra, hogy a per egysze csak véget fog érni, a felek távoznak, mi pedig ott maradunk egy kamarában.

Nem az a gond, hogy az ügyfele érdekeit védi - a legtöbb ügyvéd természetesen mindent megtesz az ügyfele érdekében -, hanem az, hogy azonosul az ügyfelével, az ellenfél ügyvédjét pedig azonosítja az ellenféllel.

Természetesen még egy etikai eljárás sem indult ellene.

Találós kérdés

Mit érdemel az a vádlott, aki egy közel nyolcvanéves, töpörödött kis öregasszony (a jó súlyban levő vádlott derekáig ért) utolsó pénzét erőszakkal (két ökölütés) elveszi, közben az éppen előtte ebédre (!) vásárolt csirkelábat szanaszét dobálja?

Ügyféltipológia 3.

Sok mindent nem értek az emberi lélekben, de azt az ügyfelet aki a saját ügyvédjének hazudik, végképp nem értem.

Ügyvédekről

Nagy örömmel tölt el, hogy egy ügyvéd végre pozitív szereplőként, korrekt, és - az ügy egyéb szereplőivel ellentétben - tisztességes emberként jelenik meg a médiában.

Ügyféltipológia 2.

Nem ügyfél, hanem ellenfél, de manapság elég tipikus. Városszerte közismert vállalkozó, politikusokkal bratyizik, állandó szereplője a helyi médiának. Gondolta elég gyerektartást fizetett már a lecserélt feleségnek, mostantól csak a minimálbér 20%-át hajlandó utalni. Amikor ügyfelem képviseletében ezt nem fogadtam el, és anyagi helyzete feltárása érdekében bizonyítási indítványokat tettem, úgy kívánta megoldani a helyzetet mint egyéb ügyeit: keresett egy befolyásos ismerőst (kamara elnöke), és megkérte hogy beszéljen a fejemmel!

Számára pech, hogy ez nálunk nem működik (egyelőre)...

Szakértői tevékenység

Én a világon legjobban szakértő szeretnék lenni! Olyan csacskaságok mint határidő nem nyugtalanítanának, az ítéletet én hoznám az én véleményem alapján a bíró hozná, a jövedelmem magas volna, felelősségem nulla, mi kell még?

A szakértők témáját megpendítette már másik blog is, de ott sajnos nem alakult ki erről komolyabb vita. Az én tapasztalataim siralmasak ezen a téren: a szakértők leterheltek, ezért - tisztelet a kivételnek - felületesek, és nagy részük eleve prekoncepcióval lát neki a vizsgálatnak. Pedig emberek élete múlik a munkájukon.

A Pp. szerint a szakértői vélemény csak egy a bizonyítékok sorában, a gyakorlatban azonban a bírók erre alapozzák az ítéletet. Miért? Mert kényelmes! Nem kell önállóan gondolkodni, egyszerűen vissza lehet utalni a szakvéleményre, és ezzel fedezni a hátsójukat. Mérlegeléssel a szakvéleménynek esetleg ellentmondó ítéletet hozni nagyon strapás, hiszen igencsak alaposan meg kell azt indokolni. Persze kaptam már olyan ítéletet is, amelyben a gyermekeket az őket bántalmazó szülőnél helyezték el, mondván, hogy az ezt feltáró szakvélemény nem kizárólagos bizonyíték. (De ott az egész indoklás ennyiben ki is merült.) Ugyanakkor szerintem szinte minden bírónak vannak rémtörténetei arról, hogy ha az utolsó pillanatban nem derül ki egy szakvélemény megalapozatlansága (vö. nemi erőszak áldozata aki az eljárás során megtörik, és bevallja hogy hamisan vádolt, holott a szakértő szerint vallomása életszerű ezért megtörtént) akkor egy téves ítélettel végképp tönkreteszi egy (több) ember életét.

Csak a szemléltetés kedvéért:

Menyire felkészült az a szakértő, aki az anamnézisben nem helytálló adatokat rögzít? (Az ügyfél szerinte a leszázalékolás miatt szimulál, holott a per kártérítésre folyik, az illetőt már korábban leszázalékolták.)

Mennyire elfogulatlan az a szakértő, aki szerint (a büntetlen előéletű, soha semmivel meg nem vádolt) vádlott "már máskor is követett el ilyet". (Névazonosság okán összetévesztette, a szakvélemény alapján hat évre ítélték.)

Mennyire alapos az a szakértő, aki egy személyiségprofilt két sorban elintéz? (A három éves gyermek annyira meg volt ijedve, hogy nem állt szóba vele, de az öt órányi vizsgálati időt leszámlázta.)

Mennyire ismeri a mai értékviszonyokat az a szakértő, aki egy falusi ház bérleti díját havi 70.000.- Ft.-ban állapítja meg? (Ez szerintem csak a fővárosban volna elfogadható összeg, vidéken ennyit kapni lehetetlen.)

Aztán a határidő kérdése. Ha én mint ügyvéd elmulasztok egy határnapot, annak kőkemény következményei vannak. (Úgymint bírság, költségekben marasztalás, permegszüntetés, elkésettség miatti elutasítás.) Ha a szakértő nem prezentál szakvéleményt a megadott határidőre, akkor udvariasan megkérik, hogy valamit mégis írjon már. Képzeld el azt az anyát, aki hónapok óta nem látta a gyermekét, és hat hónapot kell várnia a szakvélemény írásba foglalására...

Végül megint a pénznél lyukadunk ki. A szakértő eleve magasabb óradíjjal dolgozik mint egy ügyvéd (miért is?), ezen felül azonban elszámolhatja a tárgyalásra történő utazást, az azon való részvételt, az iratok tanulmányozását, útiköltséget, stb... Mi ettől el vagyunk zárva. Persze nem hivatalosan, csak informálisan, de mindannyian tudjuk hogyan működik ez kis országunkban, és így itt Seholsincsben is.

Szóval mi is indokolja a szakértők kivételezett helyzetét?

Gátlástalan?

Olvasom a neten, hogy Ruttner kollégát nővédő szervezetek támadják, a Damu Roland perében mondott védőbeszédéért.

Jogi esetek 2.

K. nagyon dekoratív fiatalasszony, aki - mint mondani szokták - nem a nekivaló emberhez ment hozzá. Már a gyermekük megszületését követően lett gyanús számára férjének az egyik régi barátja (aki történetesen nem nőnemű) iránti vonzalma, mely úgy tűnt nem viszonzatlan. A házasságnak gyorsan vége lett, és K. hamar akarván szabadulni a számára megalázó helyzetből, a bontóperi egyezség megkötése mellett döntött.

Ügyféltipológia

Nagy az isten állatkertje, és nincs két egyforma eset, de vannak bizonyos típusok amelyekbe az ügyfelek (vagy akár az ellenfelek) besorolhatók.

A kirendelés csődje?

Olvasom a neten, hogy az ombudsman vizsgálódik a kamaránál, különös tekintettel a kirendelt védők tevékenységére, amivel a fogvatartottak és a TASZ szerint sok baj van. A kirendelt védők nem veszik komolyan a munkájukat, nem látják el megfelelően a védelmet, stb... Sok igazság van ebben, de mint minden éremnek, ennek is két oldala van.

Ügyfelek és ellenfelek

Nem értem az embereket. Pontosabban egész jól megértem, csak nem értem. Megértem azt hogy számukra a peres ügyek érzelmi kérdést is (sőt, elsősorban azt) jelentenek, azt viszont nem értem, hogy ennek ellenére miért cselekszenek időnként teljesen irracionálisan.

Tárgyalóteremben

Rablási ügy tárgyalásán a tanú - aki egyébként akkurátus ember: feljegyzést vezet minden gyanús körülményről - hosszasan beszél arról, hogy a neki gyanúsnak tűnő alakot hogyan követte városszerte biciklin, és az hogyan próbálta őt lerázni, majd hogyan fenyegette meg végül, ha nem hagyja őt békén. (Van akit nem idegesítene egy ilyen ember?)

A bíró megkéri, hogy nézzen szét a tárgyalóteremben: látja-e itt azt a gyanús alakot? (Nem irányíthatja a tanú figyelmét közvetlenül a vádlottra, de a normális emberek az emberek úgy általában szokták tudni, hogy a vádlottat kell felismerniük, vagy nem felismerniük, ha nem őt látták.) A tanú lassan körbefordul, megnézi az ügyészt, a védőt, majd hosszasan fixírozza a hallgatóság soraiban leghátul, szerényen megbújó bírósági fogalmazót. A vezetőszíjon levő, megbilincselt vádlottra egy pillanatást sem vet. Végül, még mindig a fogalmazót nézve kinyögi: egészen biztosan nem ez az ember volt.

A kollegialitásról

A kollegialitás szó jelentése némely szótárak szerint testületi szellem, összetartozás, mely jellemzőnkre mi ügyvédek különösen büszkék vagyunk.

Jogi esetek

H. életvidám, bőbeszédű ötvenes asszony, három gyerekkel, hosszú évek óta rokkantnyugdíjas. Húsz éve élt együtt nagyhangú, akaratos urával, aki szerint a pénz számolva, asszony verve jó. H. világképébe azonban ez teljesen belefér, a férjtől kapott pofonokat a házasság természetes velejárójának tartja, mai napig szereti emberét.

Megbízási díj vs. sikerdíj 2.

Peres ügyek esetén mostanában egyre elterjedtebb a sikerdíj felajánlása, ahogyan azt Móricka az ügyfél elképzeli: az ügyvéd csak akkor lát pénzt, ha megnyeri a pert.

Megbízási díj vs. sikerdíj? 1.

Az ügyvédekről mindenkinek a következő kép ugrik be: nagymenő fickó (lehetőleg szivarral) / dögös maca feszes kosztümben (csillogó műkörmökkel), elegáns irodában, a számítógépben tárolt sablonban cserélgeti a neveket, és semmi munkával hülyére keresi magát. Esetleg a tárgyalóteremben bravúros szócsavarással meggyőzi az esküdteket bírókat védence ártatlanságáról. Titkárnők hada lesi óhaját, jelöltek végzik a kulimunkát, hétvégén golfozik, Karib-szigeteken nyaral, luxuslakás, luxusverda alap.

Na hát ez az ami csak a filmekben létezik. Meg bizonyos igen zárt körökben, de ezt hagyjuk, mert ők az ügyvédek 1%-át teszik ki csupán. A többség rengeteget dolgozik, és van aki egész jól megél belőle, és van aki nem. Egyre többen vagyunk, tehát egyre többen nem.